Reformátusként a törtenelmi egyházak szempontjából némi elismeréssel vegyes szomorúsággal figyelem, hogy a fővárosi kis protestáns gyülekezetek milyen sikeresek az ifjúság területén. Az általuk szervezett alkalmakon az átlagéletkor egy emberöltővel fiatalabb, mint a református Istentiszteletek többségén. Ennek egyik nyilvánvaló oka az a fiatalokat megragadó keresetlen egyszerűség és közvetlenség, amely hit nélkül szemlélve érthetetlen gyermeki naivitásnak vagy akár fundamentalizmusnak tűnhet. Ez látszik abból a videóból is, amelyet az egykori műsorvezető kitett a Facebook oldalára, hogy aztán barátai a videóhoz fűzött megjegyzéseik gyűlölettengerében dagonyázva egyre jobban érezzék magukat. (A videóról többek között a Népszabadság és a HVG internetes kiadása is beszámolt.)
A baj csak az, hogy a gyűlölet és a megvetés egyetlen oka, hogy a videón a miniszterelnök fia is szerepel, ráadásul ott – a neoprotestáns vallási irányzatok stílusában – hitéről tesz tanúbizonyságot. És ennyi már elegendő ahhoz, hogy akik évtizedek óta minden vallási szervezet történelmi egyházakkal azonos megítélése mellett törnek lándzsát, azok - feledve az oly sokat hangoztatott toleranciát - végtelen gyűlölethadjáratot indítsanak egy hitét megvalló huszonéves fiatal ellen, kizárólag azért, mert egyébként az édesapja a magyar kormányfő. Akik azt magyarázzák nekünk negyed évszázada, hogy a vallás magánügy, azoknak még a személyes hitbeli meggyőződés is azonnal közüggyé válik, ha a lényüket hosszú ideje meghatározó kormányellenes indulataik kiélésére ad alkalmat. Rajtuk – ahogyan mindannyiunkon – csak Isten segíthet. De Isten még rajtuk is segíthet. Reménykedjünk.