Mindezen adatok fényében nem tartja meglepőnek a cikk írója, hogy Molenbeek ideális helyszín az Iszlám Állam számára a tagtoborzásra. Irakba és Szíriába lakosságszám-arányosan Belgiumból mentek a legtöbben a dzsihadista szervezet oldalán harcolni. Az elemzésben idézett belga miniszterelnök szerint majdnem minden esetben valamilyen szál Molenbeekhez vezet. És ez így volt a legutóbbi robbantásoknál is.
»A toborzók közösséget ajánlanak a kitagadottaknak; a társadalomból kirekesztetteknek. (…) Amit az Iszlám Állam ad, röviden, gyors út a semmiből a hőssé válásig.« A szerző szerint a molenbeeki szélsőségesek nem a sztereotípiákban szereplő iszlamisták: isznak, drogoznak, szerencsejáték függők. A rendőrség sokszor ismeri az Abdeslamhoz hasonló gyanúsítottakat, de csak kisebb bűncselekmények elkövetése miatt.
Belga tisztviselők többször hangsúlyozzák, hogy a vallási extrémizmus csak egy összetevő, azonban az csak a felszín. Az írás rámutat, hogy a gyanúsítottak legtöbbször bűnözők, akiket vonz valami, ami »identitást ad számukra. Radikalizálódnak a gondolattól, hogy az IS több mint az Iszlám«.”