„A bejelentett megszüntető törvénytervezetet az ígért gyors lezavarás dacára elég hűvösen fogadták a kereskedelmi cégek. Ezzel máris rávilágítottak azok hamisságára, akik a kereskedelmi dolgozókra hivatkozva folytatnak utóvédharcokat. A vasárnapi nyitvatartás ugyanis nem volt és nem is lesz kötelező. Minden boltvezető, illetve cégtulajdonos maga határoz arról, hogy teszi, vagy nem teszi. Költségei vannak (nem csupán a vasárnapi bérpótlék), szervezést igényel. Komolyabb cég nem ugrik úgy bele, mint magyar parlament a törvényhozásba: először felmér, számol, megfontol, csak utána dönt. (És persze nagyon utálja, ha egyik hétről a másikra megváltoznak a játékszabályok.) Ostoba, saját koncepció nélküli, csak a konkurenciát másoló vállalkozó persze gyorsan és határozottan belevág. Ezek szoktak azután sírni, hogy nem találnak munkaerőt. Minimálbérért, vagy alatta, persze.
Szóval a boltzárat utáltuk, a kegyencek buktak rajta, nem volt semmi értelme fenntartani. Jogos, hogy a várható népszavazási bukta előtt el akarják törölni. Most inkább már azt érdemes figyelni, mit produkálnak a politikai cirkusz szereplői a porondon. A katolikus egyház megszólalása – velünk nem is egyeztettek! – például azt a képzetet kelti, hogy valaki mesélhetne már a püspöki karnak a francia forradalomról meg állam és egyház szétválasztásáról. De még viccesebb lesz, ha esetleg a régóta emlegetett Fideszen belüli lázadás pont a boltzár miatt robban ki.