Hosszú pereskedés után kapták vissza a zsibói kastélyt. Hogyan jellemezné a bíróságokon töltött hosszú éveket?
Az első törvény szerint a kilencvenes években pénzbeli kárpótlást kaptunk a kastélyért: a kárpótlási összegből 22 000 amerikai dollárt tudtam vásárolni... Természetesen nem voltunk megelégedve a döntéssel. Újabb perek következtek, végül az állam arra kötelezett, hogy a kárpótlásként kapott pénzt – az infláció hatását is figyelembe véve – kamatostól fizessük vissza: összesen 40 ezer eurónyi lejt kellett befizetni az államkasszába. Amikor kiderült, hogy a bírósági döntés értelmében mi vagyunk a tulajdonosok, a kastélyt bitorló botanikus kert és a tanulók háza alkalmazottai mindent elvittek, ami mozdítható volt. Ráadásként a 80 méter hosszú és a 2,5 méter széles színes kőjárdát is feltörték. Nem nézhettük tétlenül a pusztítást, újabb per következett. Rendeltünk egy szakértői véleményt a károkról, de ezt a bíróság elutasította. Közben a sajtóban az jelent meg, hogy Ianicicau Éva nem elégszik meg a visszakapott kastéllyal, azt az adófizetők pénzén akarja megjavíttatni. A román igazságszolgáltatás szakmai színvonalát jelzi, hogy miután a bíróság a perhez csatolt, általunk megrendelt szakértői véleményt elutasította, másfél év után a legfelsőbb bíróságon is elveszítettük a pert: a végzésben arra hivatkoztak, hogy szakértői vélemény hiányában nem lehet tudni a kár pontos értékét...
Jelenleg milyen állapotban van a kastély?