Kedden, március 8-án azt írtam, hogy úgy látszik, némelyek a Jobbik, az MSZP és az LMP koalícióját fontolgatják. Korrekt és egyértelmű válasz érkezett Mesterházy Attilától, aki tömören közölte a Facebookon, hogy SOHA.
„De persze evvel a megnyugtató válasszal – amelyet sajnos nem követett tudtommal az LMP hasonló cáfolata – nincs minden elintézve, mert a weimari korszak bizonyos tendenciáira emlékeztető bal-jobb konvergenciának vannak a puszta „pártpolitikánál” mélyebb aspektusai. Ezek tárgyi, szociológiai és kulturális alapjait az ilyesmire érzékeny Böcskei Balázs írta le eddig a legjobban a Jobbikról szóló kitűnő és veszedelmes cikkében. Az objektív konvergencia akkor is létezik, ha a hivatalos (szociáldemokrata, zöld) balközép a parlamenti politika szintjén ezt – szerintem helyesen – elutasítja. (Bár a legtöbb európai országban a menekültkérdést illetően, amely pillanatnyilag a legfontosabb probléma, létrejött már a de facto nagykoalíció mind a konvencionális „nagypártok”, mind a „cutting edge” gerillamédiák között. Vö.http://souciant.com/2016/02/21st-century-anti-semitism/.) Épp úgy van jobboldali, mint baloldali »euroszkepticizmus« és »antiglobalizmus« (nálunk az LMP-re és környezetére egyszerre jellemző mindkettő). Mellesleg az EU mindeközben csakugyan a veszett fejsze nyele.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
December elsején az AIDS áldozataira emlékezünk.
Csintalan úgy fogalmazott, hogy Magyar Péter nem győzte meg arról, hogy ő nem csak Orbán trónját akarja.
De ki lehet politikailag sikeres? Mivel minden demokratikus választás maga a káosz, végül a szerencse is hozzáteszi a magáét.
De felbukkan a szocik feminista–marxista tagozatának egyik alapítója is a tiszás politikus körül.
Az esetre a Svéd Demokrata párt is reagált, nem is akárhogyan.
Ezt ismét muszáj elolvasnia mindenkinek, és kéretik terjeszteni.
