Kivéve a köztársasági elnökét. Sulyok Tamást pontosan olyan jogszabályi keretek között, pontosan olyan jogi és társadalmi legitimitással választották meg, mint az összes többi elődjét, és mindeddig semmi jelét nem adta annak, hogy bármiben is át akarná lépni a jogköreit. A közbizalom megingására való hivatkozás jogállami normát sért, hiszen ilyen alapon bármikor bárki leválthatóvá válna, ha a mindenkori parlamenti többségnek úgy tetszenék. A személyre szabott jogalkotással történő elmozdítás újabb, alapvető jogállami tilalmat szeg meg. Több, mint árulkodó, hogy a kormány ebben az ügyben gyakorlatilag megtagadta a Velencei Bizottsággal való együttműködést, és megpróbálja a Bizottság vizsgálatát ellehetetleníteni.
A Tisza Párt körül gyülekező értelmiségi körnek van még egy érve: hogy forradalmi helyzet jött létre, márpedig a forradalomra más jogi normák érvényesek, mint a békeidőkre. Csakhogy erre az érvelésre a diktatúráknak van szükségük, hogy a jog mellőzésével ragadhassák meg a totális hatalmat. Pontosan ezen logika alapján nevezte a saját kormányát forradalminak a berendezkedő Kádár-diktatúra. Magyarországon nincs forradalmi helyzet, jogrend van, a választók szabad választásokon nyilváníthatják ki az akaratukat, ahogy tették április 12-én is.
A Sulyok Tamás elmozdítása körüli folyamat immáron a demokráciához viszonyulás próbakövévé vált: aki a leváltást ebben a formában támogatja, többé magát demokratának nem nevezheti, és a kezdődő diktatúra kiépítéséért legalább a történelem előtt személyes felelősség terheli.”