A sorozaton meglátszik, hogy új showrunnert kapott (Steven S. DeKnight lelépett, és jelenleg a Pacific Rim 2 rendezését készíti elő), felsorakoztatja ugyanis a sikeres eredeti receptjét másoló folytatás szinte minden jellegzetes hibáját.
„Az első négy résznek Frank Castle, a Megtorló áll a középpontjában, és ez önmagában szinte egy külön minisorozat, van eleje, közepe és vége. Castle karakterének, illetve a Fenegyerekkel való kapcsolatának felépítése elsietett – első verbális konfrontációjuk lapos és sablonos –, és csak a sztoriszál végén fut ki egy ennek ellenére is katartikus jelentre, ahol négy rész után végre érezni, hogy tényleg élő-lélegző emberek drámája zajlik (Stallone monológja rémlett fel az első Rambo végéről). Ezek az epizódok élvezetesek ugyan, de kőkemény akciójeleneteik ellenére (a folyosós bunyó mintájára most egy közel olyan erős lépcsőházi verekedést kapunk) messze vannak az első évad színvonalától, és a hős, az igazságszolgáltatás, a bosszú, a gyilkosság és az önbíráskodás témáiból összeálló komplex, ígéretes dilemma lógva marad a levegőben.
Aztán az ötödik rész végre elengedi a prológust, és belevág a fő történetszálba: jön a Kéz (nindzsák!) és Elektra, és a középső harmad erejéig visszatér az első évad majd minden csodája és dicsősége. A főhős és Elektra kapcsolata fantasztikus (sokkal jobban sikerül elkapni az ő dinamikájukat, mint a Megtorló/Fenegyerek duóét), igazi hardcore szerelmi noir, beágyazva a sötét alvilági küzdelmek és egy évszázadok óta folyó titkos háború izgalmas és fordulatos szövetébe. Megvan benne mindaz a karakterdráma, fájdalmas önkeresés és érzelmi hullámvasút, amely az elődöt is olyan naggyá tette, izzik az egész a szexuális és a morális feszültségtől, és az Elektrát alakító Élodie Yung is nagyszerű, ízig-vérig femme fatale. Ezen a ponton nyugodtam meg, dőltem hátra, és mondtam, hogy oké, most már minden rendben lesz. Korán örültem.”
A Netflix új thrillere nem reformálja meg a műfajt, és nem sikerül teljes mértékben kihasználni a sajátos alapkoncepciót sem, mégis kiemelkedik a streamingszolgáltató tucatprodukciói közül.
A nemrég Budapesten járt zenész életét és gondolatait, érzelemvilágát és múltját feldolgozó képregény már magyarul is olvasható. A komoly terjedelem mögött pedig Nick Cave mély érzelmei bújnak meg.
Mondhatnánk, hogy micsoda dolog ez, Európában háború dúl, ez az ember meg közben elrejtőzik a világ elől, a havasokba menekül, és naphosszat csak kirándulgat meg olvas.
Toto meg a Marvelnél ugatja az egereket, miközben Óz bármit bekamuzik, hogy megtartsa hatalmát, és bár a macskákat is szeretjük, Alita hazai megjelenése a nagyobb durranás.
Sőt, nemcsak, hogy egy amerikai ikon partnere, de még a magyar történelem jeles pillanatait is hajlamos belecsempészni a munkáiba.
A nagykanizsai Hevesi Sándor Művelődési Központ naptárában továbbra is szerepel Lakatos Márk december 2-i előadása Ízlésed és pofonok címmel, szúrta ki a Magyar Nemzet.
Most már tudjuk: a szivárványkoalíció - benne a Tisza Párttal – ha tehetné, Budapesten is eltörölné a rezsicsökkentést, és migránsokat telepítene be a fővárosi önkormányzat bérlakásaiba.
