Politically correct

„A »politikailag korrekt« kifejezéssel szinte minden nap találkozunk. Akkor használjuk, amikor olyan ítélettel, véleménnyel, nyomással, erősködő fölhívással találkozunk, melyek bizonyos véleményformáló közegektől származnak. Ezek az emberek, orgánumok, intézmények azt gondolják, hogy nekik kell megmondaniuk mi illendő, mi szabad, mi tiltott, mit kell tenni, hogyan kell választani.

Ha a történelmet közelebbről vizsgáljuk meg kiderül, hogy minden társadalomban voltak a gondolatokat, cselekvéseket, magatartásokat meghatározó és ellenőrző intézmények, melyek megmondták mi a jó és mi a rossz, mit kell követni és mit kell elkerülni. Minden társadalomban működik szociális kontroll, mely megszabja a legitim tettek és vélemények határait. Többek között törvényeknek, az erkölcsöt formáló egyházaknak, az illemkódexeknek volt ebben fontos szerepük.

Az új, manapság érvényes »korrektséget” az 1968-as generáció és leszármazottai hozták létre. Tevékenységükben az a meglepő, hogy azelőtt a tabukra vadásztak, tekintélyrombolók voltak, a korlátlan szabadságot hirdették. Azt proklamálták, hogy »megtiltani tilos.« »Il est interdit d’interdire« – hangzott Párizsban 1968 májusában. És amint ezek az emberek véleményformáló hatalommá fejlődtek és a politikai porondon is kiemelkedő szerephez jutottak, első dolguk az volt, hogy új tabukat gyártsanak, téziseiknek kizárólagos helyzetet biztosítsanak, az „elavult” nézetek érvényesülését elfojtsák.”