Ha bólogatunk, azzal nem segítünk

„A verekedés nyilván összefügg azzal, hogy korábban önnek konfliktusa volt Böröcz László Fidelitas-elnökkel, és önt felfüggesztették a budapesti elnöki székből.

Ennek nincs köze ehhez.

Nincs? Állítólag önt szidták, miközben őket ütötték.

Az, hogy nekem a Lacival milyen a személyes viszonyom, az magánügy: mi régóta ismerjük egymást, jóban voltunk, nem értünk egyet feltétlenül mindenben. De nem hiszem, hogy ennek bármihez köze van. Amihez köze van, az az, hogy volt egy alapvető nézetkülönbség arról, hogy a Fidelitas miről szóljon, és milyen szerepe legyen ebben az egyetemi Hallgatói Önkormányzatnak (HÖK). Ma miről szól a HÖK? Mindenki tudja, hogy nem feltétlenül érdekképviseletről szól – pedig arra lett kitalálva –, hanem általában individualista, önmegvalósító műhely, tisztelet a kivételnek. Vannak, amik értékalapú dolgok, amivel értéket teremt az ember, és húsz-harminc év múlva is működik, büszke lehet rá és elmesélheti a gyerekeinek. Az, hogy valaki hatalmat gyakorol és machiavellista módszerekkel semmi másra nem koncentrál, mint hogy azt a hatalmat megtartsa, azzal nem mutat fel semmit, az önmagában nem politikai teljesítmény.

Ezt csinálta Böröcz ön szerint?

Nem értem a kérdést.

Nem értem, hogy hol a konfliktus, várom, hogy kiderüljön.

Hadd mondjam végig. A HÖK azért fontos állomás, mert onnan mennek át nagyon sokan különböző ifjúsági politikai szervezetekbe. Közöttük vannak olyanok, akik tényleg szeretnének segíteni a korosztályuknak, az országnak. Csak ők alul tudnak maradni egy olyan vitában, ahol a fokmérő nem a józan ész, hanem a House of Cardsból és Trónok Harcából vett módszerek, ahol nincs meg a kontroll, és az érdekvezérelt emberek gátlástalanul többségbe tudnak kerülni. Akik naiv, idealista módon szeretnének közösséget építeni, és nem csak a saját érdeküket nézik, azok kontraszelektív módon nemcsak, hogy kilépnek ebből a közösségből, hanem meg is utálják. Szóval mikor valaki kijön az egyetemről és bekerül egy, a világlátásának megfelelő politikai ifjúsági szervezetbe, akkor úgymond »útelágazáshoz« érkezik: vagy nehéz lesz, mert nem akar ezzel azonosulni és megpróbál rajta változtatni; vagy azonnal kilép; vagy nagyon is tetszik neki, mert simulékony.

Nem tűnik annyira életszerűnek, hogy ilyen elvi kérdések miatt összeverekedjenek. Nem inkább olyan konkrétabb dolgok voltak a konfliktus hátterében, hogy Böröcz nem akart az ön kedvéért leváltani kerületi elnököket, vagy ön nem akart az egyetemeken kvótaellenes aláírásokat gyűjteni?

Tehát ön most azt mondta, hogy senki nem csinál ideológiai alapon dolgokat.

Nem ezt mondtam, csak hogy nem verekszik össze rajta.

Még egyszer: a HÖK egy szocializációs kör. Aki onnan kijön, olyan viselkedésmintát sajátít el, amivel olyan lesz, amit ön most leírt – tisztelet a kivételnek, ezt szeretném hangsúlyozni. Ha ezt a réteget nem veti ki magából a közösség, az hosszú távon nem lesz jó. Nem kell ahhoz feltétlenül HÖK-ösnek lenni, hogy elsajátítsa valaki ezt a mentalitást, az is elég, ha az egyetemen a vonzáskörzetében azt érzi, hogy ez jó. A Fidelitasban is sajnos van egy ilyen: mindig is volt és mindig is lesz. Nem szabad, hogy ez az érdekalapú HÖK-ös mentalitás általánossá váljon a Fidelitasban.”