Az EU gazdasági, politikai és társadalmi nehézségei teremtették meg a környezetet a radikális pártok népszerűségének növekedéséhez, ezért a probléma okát Brüsszelben, s nem pedig Moszkvában kell keresni.
„A nyugati vezető politikusok Oroszországot vádolják a szélsőséges pártok térnyerésével Európában. Ez a gondolkodásmód azonban összekeveri az okot az okozattal: az EU gazdasági, politikai és társadalmi nehézségei teremtették meg a környezetet a radikális pártok népszerűségének növekedéséhez, ezért a probléma okát Brüsszelben, s nem pedig Moszkvában kell keresni − olvasható a Foreign Policy honlapján megjelent elemzésben, melynek szerzője Scott Radnitz.
»Vezető politikusok arra figyelmeztetnek, hogy a szélsőséges pártok támogatása része azon orosz szándékoknak, hogy a közvéleményt Moszkva neki tetsző módon tudja befolyásolni« − olvasható Scott Radnitz cikkében. Elemzések szerint a Kreml továbbá nemzetközi hírcsatornájával, propagandájával próbálja befolyásolni a közhangulatot. Mindezek egy hibrid hadviselés módszerei is lehetnek az ukrajnai határozott katonai fellépés mellett.
Az Európai Unió belső nehézségei miatt számos szavazó a radikális pártok felé fordult. A görög Arany Hajnal vagy a magyarországi Jobbik pártok és támogatóik felnéznek egy olyan karizmatikus egyéniségre, mint Putyin. Az egykor alacsony támogatottságú pártok, mint a brit Függetlenségi Párt vagy a francia Nemzeti Front ma már meghatározói tényezői a politikai életnek. Élesen elhatárolódnak a többi párttól, a mélyebb európai integrációtól, valamint az Oroszország elleni szankcióktól.
A szerző felhívja a figyelmet, hogy a vádak nem megalapozatlanok. »Amióta Oroszország Európa által egységesen támogatott szankciókkal szembesül, nem meglepő, hogy az egység bomlasztásán munkálkodik.« A Kreml oszd meg és uralkodj politikája hasonlatos ahhoz, amikor a posztkommunista országokat a NATO és az EU igyekezett magába olvasztani az orosz törekvésekkel szemben a '90-es években.”