Királyak a corvinusos cigányviccek

„Nem egy rasszista gyűlöletpropaganda primitív rigmusai mocskolták be a lapokat, csupán két cigányvicc. Nem az Árpád híd lábára írták méteres piros betűkkel, hanem egy trigonometria feladat alá apró feketékkel. Ebben csak az látja a géniuszt, aki kontextusában is képes értelmezni az ilyesmit. Egy kupac szar kifejezetten kiábrándító a járdaszegélyen, de amint valaki egy galériában helyezi el egy állványra, hogy így fricskázza a mellette dollármilliókért kikiáltott három tintapacát fehér vásznon, a kupac szar kontextusa megváltozik, és frappáns kritikává érik.

Szeretném hinni, hogy aki intelligens és vakmerő annyira, hogy átjátsszon két cigányviccet a rendszeren, és eljuttassa őket addig, hogy nyomtatásba kerüljenek, annak a célja árnyaltabb, mint a kétbites rasszista önkifejezés, ahogy ezt a média interpretálja. Valahol a világban van egy arctalan troll, aki ezzel a két viccel tolta a középsőujját egy olyan rendszer arcába, amit már tökéletesen ivartalanított a politikai korrektség. Felteszem, tisztában volt azzal, hogy miféle vészvillogókat helyez feszültség alá annak a masszának az agyában, akik máris neonáci fajelméleteket magyaráznak a két viccbe.

Ez az ember most valószínűleg hátradől és kacag, ahogy az általa telepisált polkorrekt hangyaboly szorgos dolgozói fel-alá rohangálnak a rémülettől, megmerevednek és mindenki hirtelen inkább »eltakarodik síelni«, mert erre még reagálni is veszélyes. Bármi legyen is a médiafelhangja, szerintem a két vicc sokkal inkább volt hivatott előhívni az említett jelenséget ennek a hozzáállásnak negatívjáról, mint rasszista üzenetet közvetíteni. A válaszom erre a következő: szép munka, kedves trollbarátom, folytasd csak! Húzzuk ki az ezüstkanalat ezeknek a polkorrektségi fetisisztáknak a seggéből!”