A gyakorlati liberalizmus csapdái

2016. február 21. 16:18

A liberalizmus gyakorlatával baj van.

2016. február 21. 16:18
Széll Kálmán
Magyar Nemzet

„Napjaink liberális elvei sajátosan érvényesülnek a közéletben, azaz a politikában, gazdasági és kulturális életben. Az emberi (személyiségi) jogok, az ember méltósága, a magántulajdon szentsége, a fajgyűlölet és a kirekesztés káros volta, a sajtó-, a szólás- és a véleménynyilvánítás szabadsága, a tolerancia tetszetős szlogenek. A más vélemény eltűrése, tudomásul vétele alázatot, önmérsékletet követel, és elvárhatóan kétirányú. Végső esetben az intoleranciát is el kell viselnie. A valóságban azonban a tolerancia hívei – tisztelet a kivételeknek – másoktól elvárják a toleranciát, ám ők maguk intoleránsak, sőt nézeteik elfogadását elvárják. Aki a normáiktól eltérően beszél vagy ír, az a támadások össztüzére számíthat. Az igazság és szabadság »szerelmesei” ekként ejtették fogságba az igazságot és szabadságot. A »másság« tisztelete és elismerése fontos, ami azonban nemcsak egyeseket, hanem a »másként gondolkodó« államokat is megilleti, főleg ha ezt a külön utat a népakarat támasztja alá.

A szólás- és véleménynyilvánítási szabadságnak is vannak tabui, tilos területei, sőt bizonyos vélemények hangoztatását törvény tiltja. De ki mondja meg, hogy hol a határ? Egyes társadalmi vagy etnikai csoportok mintegy védettséget élveznek. Az újságírók szabadsága korlátozott, kenyerük érdekében a kormányok kívánságára is kell gondolniuk, hogy csak a 2015-ös szilveszteri kölni események elhallgattatására utaljak. A névtelenül, másokat akár alaptalanul sértő szövegek szabad felkerülése az internetre mindennapos, elektronikusan embereket bántalmaznak, zsarolnak, sokan már óvó rendszabályok után kiáltanak.

Zavaró, hogy számos aktuális kérdésekben általánossá vált a kettős mérce. Legmarkánsabb,
»legitimált« formája a fasizmus és kommunizmus eltérő súlyú értékelése, de a kettős megítélés a bel- és külpolitikában egyaránt feltalálható. Bizonyos pártok, csoportok országok megengednek maguknak olyat, amit másoktól számon kérnek. Ha egy »védett« etnikai kisebbséget sérelem ér, a nemzetközi jogvédő szervezetek azonnal tiltakoznak, ám ha a külhoni magyarokat éri sérelem, az már az illető állam belügyének számít. A kettős mérce révén a kis országok, a »nem szalonképesnek« kikiáltott pártok húzzák a rövidebbet.

A felsorolást még sokáig lehetne folytatni. Talán kissé egyoldalúra torzított példákkal arra akartam rámutatni, hogy a liberalizmus gyakorlatával baj van. Megérhetjük persze egy új Churchill felbukkanását, aki meg fogja állapítani, hogy a liberalizmus gyakorlata nem jó ugyan, ám nincs jobb nála. Ennek ellenére érdemes volna a gyakorlat nézőpontjából az egész ideológiai és gazdasági rendszert újragondolni, reformálni – ám attól tartok, hogy ez túl sok érdeket sértene, s minden maradna a régiben.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 46 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Mich
2016. február 22. 03:42
Egy simicsicska mellébeszélése...
Laikus érdeklődő
2016. február 21. 20:26
Simicskabérenc geci. Ráadásul Széll Kálmánnak hívják a kis moszkvai rohadékot.
madarasi.abel
2016. február 21. 17:48
Ez az egyik legjobb: " A más vélemény eltűrése, tudomásul vétele alázatot, önmérsékletet követel" ad egy: ha így gondoljátok, mutassatok példát. ad kettő: még a legliberálisabbak sem állítják, hogy minden eltérő véleményt (érvelés nélkül) el kellene fogadni, és azt semmiképpen sem, hogy alázattal tudomásul kell venni. Ha más nem, a liberális értékek mellett kiállni nem hogy kell, hanem kötelező egy igazi liberális számára. Nem vallás ez, hogy tűrjenek, mint birkák a vágóhídon.
madarasi.abel
2016. február 21. 17:44
Itt van példának ez: " Ha egy »védett« etnikai kisebbséget sérelem ér, a nemzetközi jogvédő szervezetek azonnal tiltakoznak, ám ha a külhoni magyarokat éri sérelem, az már az illető állam belügyének számít." Először is: nincsenek védett kisebbségek. Egyszerűen Magyarországon csakis a zsidókat meg a cigányokat szokták sérteni. Ebből a cigányokat nem védi senki, a zsidókat meg igen: Izrael, és számos zsidó szervezet árgus szemekkel figyel, aztán "érdekérvényesít". A románoknál meg a magyarokat szidják. Amennyiben pl a magyar állam felemelné a szavát az olyan döntések esetében, mint a legutóbbi (kb: közintézményben csak román nyelven lehet megszólalni), akkor akadnának szervezetek, sőt országok is, akik felemelnék a szavuk. De kormányunktól még csak egy ejnye-bejnyére sem futotta. Biztos, hogy másoknál van a baj?
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!