Kérdéses Vona7 – a Jobbik-elnök gondolkodásának hét fő problémája

Emlékeztetnék, aki már elfelejtette, nem is volt olyan régen, hogy a migránshelyzet előtti időszakban pánikszerű cikkek és elemzések jelentek meg arról, hogy a fidesztől tömegesen vándorolnak át a szavazópolgárok a jobbikhoz, és fogalmuk sincs hogyan lehetne ezt a folyamatot kezelni. Kormány viktor most egy külső hatás által lovagolva tartja fenn a fideszt a népszerűségen, ami egy hullám és nem fog örökké tartani, ami nem fedi tökéletesen a valóságot, bármennyire is szeretnék ezt látni belőle a fidesz törzsvásárlók, és láttatni az adóforintjainkból kitömött bértollnokok.

Ez izzadtságszagú volt.

Miután Schmitt Pál személyében a Nemzeti Együttműködés Rendszere megtalálta a helyesírást megreformáló ikonját, (talán) önkéntes jelentkezőt láthatunk Mráz Ágostonban, aki Orbán magyar hangjaként új értelmet ad a fogalmaknak. Hogy a politikusok szómágiával foglalkoznak, magától értetődő. A magyar miniszterelnök szavait azonban hű fegyverhordozói ragozzák – vajon miért, ha csak belezavarodnak? A kérdés retorikai: ez esetben azért, mert a Nézőpont Intézet médiafigyelő cégét úgy kistafírozta a kormány, hogy azt még a NASA is megirigyelné. Egyedüli indulóként nyerte meg közbeszerzésen a kormányzati médiafigyelés- és elemzésre kiírt pályázatot – 2014-ig évi 360 millió forintot. Elvárható hát, hogy az intézet igazgatója jó diákként felmondja a leckét, és elmagyarázza, mire gondolt Orbán. Mráz Ágoston Sámuel Navracsics tanítványaként 32 évesen már szinte mindent elért: politológusként és üzletemberként a csúcson van (innen már csak lefelé vezet a lépcső), és naponta hajtogatja, hogy méréseik szerint a Fidesz támogatottsága nagyobb, mint a választásokon. Ha úgy számoljuk… De az adatokkal való manipulálásban semmi új nincs, régi szakma. Abban annál több, ahogyan Mráz Orbán évértékelőjének egyik kulcsfogalmát, a középosztályt magyarázza. Érdemes lenne elolvasni szakdolgozatát (doktoriját most készíti!), mert amit most összehordott, az alapján anno egy sima felvételin sem ment volna át. Ugyanis láthatóan a társadalmi rétegződés elméleteinek alapjaival sincs tisztában. Amit az itthon már feleslegesnek ítélt társadalomtudósok száz éve kutatnak, ő abban kopernikuszi fordulatot hozott. Már az intézet honlapján odajutott(ak) Orbán beszéde kapcsán, hogy „a középre húzást támasztja alá a munkavállaló, a vállalkozó, felelős polgári középosztály origóba állítása” – ami implicite feltételezi, hogy van felelőtlen középosztály is, de az igazi csavart a középosztály középre húzása jelentheti – eddig hol a túróban voltak? Na meg „a leszakadók, valamint a nyugdíjasok (...) bevonása a »középosztályi életbe«” – ami meg azért logikai nonszensz, mert aki leszakad, az épp távolodik a középosztályi élettől, a nyugdíjasok között viszont számosan középosztályiaknak mondhatók vagyonuk, életmódjuk alapján (például nyugdíjas orvosok, mérnökök, vezetők stb.). De ez még az orbáni diskurzus, az ámokfutásra az Inforádió kedd reggeli interjújában került sor, melyből úgymond megtudhattuk, mire gondol a főnök (aki vagy nem ért rá kifejteni gondolatait, vagy képtelen arra). Igaz, az interjún alapuló leirat a rádió honlapján nem pontos: Mráz nem azt mondja, hogy az évértékelőből úgy tűnik, a középosztályba „mindenki beletartozik, vagy legalábbis kellene”, hanem hogy „mindenki beletartozik, aki bele szeretne tartozni”, s „hogy ez egy mindenki számára elérhető, nyitott fogalom”, és felméréseik szerint „tízből kilencen szeretnének idetartozni” (khm, a középosztályba, nem a fogalomba). De az isten se tud elmenni ezen az eszmefuttatáson: a középosztály tehát „új hívószó” a korábbiak helyett, mint amilyen a Zemberek volt, de jelentéstartalmuk egyezik: „minden átlagember, hétköznapi ember (...), illetve ami a polgárság és a plebejus összefogásának a jelentése”. Mráz szerint a Zemberek fogalmát sokat kritizálta az értelmiség, ezért kell a váltás: a fentiekből azonban az is következik, hogy az értelmiségi – nem ember. De nem volt Zember a hajléktalan, a nincstelen sem, vagy a tudós és a művész sem, hisz ők sem nem átlag-, sem nem hétköznapi emberek, és a polgárság meg a plebejus összefogása sem róluk jut eszünkbe. (Azon felül, hogy az meg mit is jelent?) De ha már ennek az új ember-középosztálynak a célja „a nyugdíjasokkal, idősekkel való összefogás”, akkor előbbiekből az is következik, hogy se a Zemberek, se a középosztálybeliek között eddig ők sem voltak. Mert aki beletartozik, ott van (szubjektíve is), azzal minek összefogni? Ha meg az odatartozás-érzet az egyedüli kritérium, miért középosztály ez, minek a közepén van, ha se széle, se teteje, se alja? Egy kör közepe kör nélkül? S mit jelent az, hogy jövedelemtől függetlenül „alulról nyitott” ez az új középosztály? Hogy a munka nélkül vagy segélyen tengődők, a hajléktalanok és az adósságokban úszók csettintenek, és aszongyák: mától én is középosztályi vagyok? És vajon miért nem mondják Mrázék, hogy felülről is nyitott a középosztály? Ja, mert az elit az ők maguk, és szubjektíve se szándékoznak lecsúszni, nemhogy „jövedelemtől függetlenül”? Mráztól megtudtuk, Dávid Ibolyáék eltűnte után a Fidesz most végre „kisajátíthatta” magának a középosztály fogalmát (várjuk a többi szó államosítását is, meg a new speech szótárt a tiltott kifejezésekkel), de nem kell megijedni, a középosztály „nincs kijátszva más osztályok ellen”. Hogy is lehetne, ha azok nem léteznek, s egy párt, egy osztály lesz itten. Abban viszont egyetértünk Mrázzal, hogy a Fidesz ezzel a politikai tér közepét akarja elfoglalni. Mert a párttól jobbra és balra is ácsorognak mások zsebre vágott kézzel, dologtalanul. S az igazi cél, mint szög a zsákból, itt bújt ki: a középosztály legyen 90 százaléknyi, meg ott lesz ez a piciny, leválthatatlan elit, a többiek meg úgyis le vannak szarva, láthatatlanok. De nem ragozzuk. Inkább ingyen és bérmentve felajánljuk a Nézőpont Intézetnek is, hogy ha mégsem jön be ez „a középosztály útja a hatalomhoz” koncepció, nyúljanak vissza az ún. népi demokráciák diskurzusához, melynek fő árama szerint ugyan van egy élcsapat, de egybeolvad előbb-utóbb minden, a párt, munkások, parasztok, értelmiségiek, és csak a nép lesz. Rajtuk kívül azért ott voltak a nép ellenségei is – de az egy másik történet. Ami a proletárdiktatúrával kezdődött, az „újbeszél”-lel folytatódott, és azok internálásával, akik nem tartoztak bele a népbe. Ob- és szubjektíve sem.

Szálasi tekintet,gyantázott body,(luxustest)szedett szemöldök,faszon ülő vizsla kölykök,felszántott ország - nyilas lelkületű buzoid szoci fanok átpártolása okán egymillió pártoló pöcs&pötzök még nem jelent veszélyt a normalitásra.