„Mire jut a napi 180-ból, ami ugyebár a KSH szerint még nem a szegénység? Mondjuk reggeli és vacsora legyen zsíroskenyér. Persze a tízórai is. 25-30 deka kenyér vagy a három étkezésre 5 zsemle az 70 forint. 5-6 deka zsír 20 forint. Margarin nem, abból 5 deka már újabb 50 lenne, parizer pláne nem, a legolcsóbból 10 deka 70 forint. Kell viszont valamennyi tej a gyereknek, 2 pohár az 80 forint. Vagy tartunk az erkélyen tehenet. Most akkor a napi háromszori zsíroskenyér meg egy kis tej az már 170. Pedig akartam még egyetlen darab almát is, mert eddig sehol semmi C-vitamin, de akárhogy nézem, az most 20 forint körül lenne, és máris nem férünk a 180-ba. Úristen! Az ebéd! Azt teljesen kihagytam. Ne tessék azzal jönni, hogy azt majd kapunk ingyen az iskolában, mert hét végén, meg nyáron, meg szünetben nem jár. És különben is: ha a napi 180-nal már nem számítunk szegénynek, akkor egyáltalán jár-e majd a térítésmentes ebéd? És ha csak negyed kiló krumplit főzök meg héjában, az már újabb 50 forint lenne.
A számokkal való bűvészkedés egész iparággá nőtte ki magát. Lassan több kormányzati figyelmet kap, mint maga a szociálpolitika. Januártól sikerült az otthonukban segítségre szoruló, magányos öregek számát is csökkenteni. Nem lettek jobban, csak változott a pontszám, amellyel az állapotukat mérik. Ahány ponttal eddig napi 3 órás gondozói segítséget kaphattak az önkormányzattól mosdatásra, öltöztetésre, főzésre, vásárlásra, takarításra, fűtéshez favágásra, azért már csak két órás jár, és sokan még az egy órásból is kiestek. Nem olyan nehéz, hiszen mondjuk harminc körüli ponttal még csak kétórás segítséget lehet elérni, de csak két pontot ér, ha nem tudok egyedül felöltözni se. Akit pontozással kiszámoltak a rendszerből, arra ezentúl senki sem nyitja rá az ajtót. De a „szerencsés” ponthalmozók közül is eztán mindenkinek fizetni kell, ha van bármi jövedelme. Aki 4 órás gyámolításra szorul, annak minimum napi 1140 forintot.
Nem akarom folytatni a szívszorító számolást, mennyi ez havonta. A reménytelenség matematikája. Az önkormányzat, ha akarja, sem segíthet ingyen. Tiszta szerencse, hogy az elesett öregeknek már nem kell gyereket etetniük. Napi 180-ért.”