Korszaknyitány

„Zsinatok hosszú sora ütött rést az egységbe, a politika világi szereplői pedig érdekeiknek megfelelően tágították vagy szűkítették e repedést. A hatalmi versengés lassan, de biztosan úgy szedte szét a régi, nagy egyetemes (katolikus) keresztény egyházat, hogy azt tanítani lehetne. És ezen már nem sokat változtattak azok a kísérletek 1274-ben és 1439-ben, amelyek az egyházak uniójával próbálkoztak. Ha elfogadjuk, hogy a szakadás csupán erőpolitizálás, pozícióharcok, dogmatikus viták eredménye, akkor vajon mi a mostani találkozó?

Egyfelől hatalmas fordulat, kiengesztelő másikhoz fordulás, és jelzés a nyájnak, a világnak. Mert a föld egyes részein a mindennapi kenyér mellé a mindennapi ellentétek is hozzátartoznak, csak egészen keresetlen például véve a hagymakupolás honfoglalásnak nevezett, az erdélyi tájképben és beszédtémákban is felbukkanó jelenséget. És vajon ki vonná kétségbe, hogy például Ukrajnában civilizációs törésvonallal ér fel a görög katolikus, avagy az ortodox felekezethez való tartozás?

A találkozó geopolitikai szükségszerűség is. A muzulmán világ nyugtalansága – például Bizánc 1453-as elfoglalásának tükrében figyelve – teszi egyértelművé, hogy nem csak egy kósza szellő fújta egymás mellé Ferenc pápát is Kirill pátriárkát. Van mit megbeszélni nekik is, és a két felekezet hosszú távú fennmaradásában érdekelt feleknek, hívőknek is. Hogy maradjon valami működtethető válasz a hamarosan eljövendő új világhoz.”