Nincs hova menekülni, drága barátaim!

„...szóval nincs hova menekülni drága barátaim! Én ezt látom. Menekültök sokan a háború elől, mert a pacifisták »jóságával« nyugtatjátok magatokat. De ha nem vívod meg a háborúd az elnyomókkal, akkor az egyetlen dolgot jelent az élet szemében. Hogy nem állsz ki magadért. Mostanában azt szoktam mondani, hogy az, hogy valaki nem jó ember, az még nem jelenti azt, hogy rossz. Vagyis. Mindenki tart valahol az úton.

De attól, hogy ő ott tart, hogy téged elnyomni és bántani, terrorizálni próbál - sőt -, meg is teszi... attól neked ezt még nem szabad türnőd! Mert ha eltűröd, egyáltalán nem »jó« leszel attól, hanem egy olyan ember, aki nem becsüli meg a lehetőséget ami adatott neki a saját élete formájában. Tudom, hogy nem tetszik, mert a szüleid elképesztően arrogánsak és ők tényleg azt hiszik, hogy tudják mi a jó neked... de meg kell vívnod velük a háborúdat, mert ha kiaknázatlanul hagyod a tálentumot ami benned rejtőzik, akkor az elrákosodásod végéig szenvedni fogsz.

A szüleid pedig 30 év múlva is azt fogják hinni, hogy többet tudnak mint te, ne haragudj ezért rájuk, elég nagy baj ez nekik. ...és igen! Meg kell vívnod a háborúdat a volt pároddal is, mert ő is azt hiszi, hogy több joga van a gyermeketek életéhez mint neked, és biztos benne, hogy jobban tudja amit »tudni kell«. Ha pedig hagyod ezt, akkor végig kell majd nézned a gyermeked kálváriáját egy életen keresztül. ...és igen. Meg kell vívnod a háborúd a főnököddel is, ami adott esetben lehet villámháború is. Mert nem kell egy életen át a félelmeiddel drogoznod magad... egy napon nyugodtan elküldheted a jó büdös picsába és méltóságteljesen, egyenes háttal kisétálhatsz a cégtől, hogy innentől az amit te elefánt módjára cipeltél, legyen az ő baja.

A teremtés gondoskodni fog rólad. Tudtommal egy közös ismerősünk sincs, aki éhenhalt volna. Sőt. Mikor ráeszmélsz majd, hogy csak előre lehet bukni... sírva fogsz nevetni. Szóval ennyit a háborúkról. Emberi dolgok.

Lehet dumálni jobbra balra... attól még meg kell vívni őket.”