A ruandai népirtás a bíróság előtt

„Teljes kudarc, a politikai akarat hiányából fakadó tehetetlenség, kettős mérce alkalmazása. A nemzetközi közösség 1994-es tevékenysége nagyjából ezekkel a szavakkal jellemezhető a közép-afrikai Ruandában történt népirtással kapcsolatban. Húsz év munka után, 2015 végén zárta be kapuit a népirtás fő felelőseinek megbüntetésére létrehozott nemzetközi törvényszék (ICTR), így érdemes visszatekinteni, hogy milyen eredményeket sikerült elérni több mint két milliárd dollár ráfordítás és 61 személy elítélése után.

A térképen szinte észrevehetetlenül apró, negyed Magyarországnyi területű közép-afrikai országban körülbelül 100 nap leforgása alatt 800.000-nél is több tutszi, illetve mérsékelt hutu vált a népirtás áldozatává. Ez az ország lakosságának a 20 százalékát jelentette. A felfoghatatlan sebességű mészárlást nem modern technika igénybevételével, hanem főleg egyszerű eszközökkel, kerti szerszámokkal, bozótvágó késsel, husángokkal vitték véghez.

A ruandai »végső megoldás« a lakosság teljes mobilizálásával, aktív részvételével folyt. S mindez nem egy világtól elzárt, lakatlan helyen történt, hanem az ENSZ békefenntartók és az országban állomásozó külföldi megfigyelők szeme láttára. Az írott és elektronikus sajtó részletesen közvetítette a borzalmas eseményeket, ez egyszer senki sem mondhatta: »mi nem tudtunk róla«. A külvilág mindezek ellenére nem sietett kellő gyorsasággal az áldozatok segítségére, sőt jelképesre csökkentette az országban állomásozó ENSZ csapatok számát.

A genocídiumnak a gyorsan előrenyomuló és a kormánycsapatokat legyőző Ruandai Hazafias Front (RPF) vetett véget, hogy aztán csapatai tízezrével mészárolják le az útjukba kerülő hutukat. A francia kormány ENSZ felhatalmazással demilitarizált zónát hozott létre az ország déli részén, ahol a ruandai kormánycsapatok folytatták a népirtást. A katonai intervenció emellett lehetőséget nyújtott arra is, hogy a legyőzött kormánycsapatok és félkatonai szervezetek kibújjanak az RPF szorításából és újraszervezhessék erőiket a környező országok menekülttáboraiban. Közvetve ezek a ruandai események vezettek az Afrika első világháborújának is nevezett konfliktushoz, amely több mint 5 millió áldozatot követelt. A kilenc afrikai ország és tucatnyi fegyveres csoport által vívott háború a második világháborút követő legtöbb áldozattal járó konfliktus volt.”