„Egy szó, mint száz, tényleg tempósan haladunk a magyar demokrácia és jogállamiság egyre látványosabb megcsúfolgatásának mocsáros útján. Úgy kell nekünk, mondanám, ha tényleg úgy kellene nekünk. Elvégre a mi többségünk akarta, hogy így legyen.
Vagy nem ezt akarta a többségünk mégsem?
Hát igen, itt van elásva a kutya lényege. Merthogy a reakciók és kommentárok alapján egyre határozottabban kezdem azt gondolni, hogy a Fidesz lassacskán elveszíti a józan eszét és a kontrollt. Az önkontrollt. Abban, hogy az ilyen akciók egy platformra terelik a komplett ellenzéket — DK-tól Jobbikig —, különösebben nagy veszély még nincs a kormánypárt pozícióira. Igen ám, csakhogy a kopaszkodás a saját hívek maradékának sem vonzó vagy rokonszenves.
Nem kell visszamenni egészen a polgári Magyarországhoz – amúgy is olyan messze van már, hogy sose érnénk oda —, mert még az utóbbi évek valóságából kiindulva is állítható: ez, amit láttunk, nem más, mint trollpolitika, és az, hogy a trolloknak tetsszen valami, nem program. A trollok hiába hangosak és dörzsölgetik röhögve a mocskos tenyerüket ezekben a pillanatokban, valójában nincsenek sokan. Soha nem is lesznek. Tartós sikert nem hoz, ha rájuk építenek.”