Megkönnyebbültem, amikor végül nem jelöltek Oscarra

„A Symphonyval versenyben volt a Sundance-en, majd az Oscar-short­listre is felkerült. Kevés magyar film jut el erre a szintre.

Méretét és a filmek számát tekintve a legnagyobb esemény, ahol jártam, a Robert Redford alapította Sundance Független Filmfesztivál. Elképesztően intenzív élmény volt, sok rendezővel tudtam megismerkedni, például Don Hertzfeldttel azóta is tartom a kapcsolatot, nemsokára meg is látogatom Texasban. Ha belekerül a film ebbe a sodrásba, az rengeteget jelent kapcsolatépítés szempontjából. Amikor pedig az Oscar szó odakerült a Sym­phony mellé, hirtelen sokkal többen nézték meg. Ugyanakkor kis európai diákfilmesként az amerikai nagymenőkkel nehéz versenyezni. A hollywoodi rendszer távol áll a szívemtől. Jó dolog a fény és csillogás, de hosszú távon nyomasztó közeg. Megkönnyebbültem, amikor végül nem jelöltek Oscarra. (...)

A Love olyan, mint egy űropera.

A témából indultam ki, ehhez tűnt nekem tökéletesnek az űr súlytalansága és atmoszférája. Egy ismeretlen bolygó, ahol különféle lényekben gondolkozhattam. A Sym­phonynál rengeteget írtam, a Love-nál viszont szimplán képekből indultam ki. Kiragadt illusztrációkból kezdtem el építeni a karaktereket.

Ami közös, hogy ismét állatokat látunk a vásznon.

Nem rajzolok kényszeresen állatokat, lettek volna humanoid lények is a Love-ban, végül kivágtam őket. Nem úgy tekintek a karaktereimre, hogy állatok vagy emberek. A tökéletes formát keresem, amellyel ki tudom fejezni magam. Remélem, hogy a nézők azonosulni tudnak majd az »élőlényeimmel«.”