„Az elmúlt évtizedek egyik legsúlyosabb öröksége az államadósság, és mivel az előttünk álló évtizedek mozgásterét is alapvetően befolyásolja majd, így igen fontos lenne – ahogy lett volna már eddig is –, hogy pontosan lássuk keletkezésének történetét. A történelem, vagyis amit annak gondolunk, valójában mindig a győztesek történetírása, és ez most, ebben a rendszerben sincs másként. Félreértés ne essék, a rendszerváltás abszolút győztese kezdettől az SZDSZ volt, és az ma is, annak ellenére, hogy éppen a Fidesz folytatja a legkövetkezetesebb és eddig legalábbis a siker reményével biztató harcot ezen illegitim hatalmi központ hegemóniája ellen. És ezen az sem változtat, hogy formálisan már nem is létezik az SZDSZ nevű párt, mert az SZDSZ mindig is egy sajátos, javarészt »láthatatlan« hálózatként működött.
Első elnevezésében óvatlanul (vagy talán inkább öntelt magamutogatással) ezt még közszemlére is tette, hisz Szabad Kezdeményezések Hálózatának hívta magát. Ez a hálózat már a hatvanas évek végén készen állt arra, hogy »reform« fedőnéven elkezdje a szocializmus kódnevű brutális politikai kapitalizmus lassú visszaalakítását, vagyis a globális SZDSZ által üzemeltetett hatalmi rendszerbe való visszaillesztését. Feltehetőleg e projekt sikeresebbé tétele érdekében kerülhetett sor arra a tudatos »eladósítási« programra, amelynek a máig is nyomasztó adósságterheinket köszönhetjük. Az uralkodó (természetesen ma is e láthatatlan hálózat által uralkodóvá tett) közgazdaságtan mindmáig elintézi az egész kérdést azzal, hogy a Kádár-rezsim egyszerűen megvesztegette a saját népét, hagyta hedonizálni és túlfogyasztani, hogy ezzel elejét vegye bármilyen lázadásnak. Tehát egy bűnös nép bűnös vezetői a nyugati hitelekkel próbálták ideig-óráig megvásárolni a békét és a működőképesség látszatát. De eljött az igazság órája és a bűnös vezetők ugyan eltűntek, de a bűnös nép a jelek szerint az idők végezetéig kell, hogy fizesse bűnös hajlamai szabad kiélésének árát, mert ez így van rendjén.