Kell-e félnünk a nukleáris terrorizmustól?

„Amennyiben a terroristák a feketepiacon vásárolt, nukleáris fegyver előállításához szükséges hadianyagot tudnának vásárolni, az így tulajdonukba került fegyver birtokában katasztrofális következményeket tudnának előidézni. Habár világszerte a vezetők és kormányaik évek óta számos biztonsági intézkedést hoztak a nukleáris anyagok őrzésére és megsemmisítésére, a még így is laza szabályozás, a nemzetközi szerződések hiányosságai miatt van okunk aggódni − írja Sam Nunn, Richard Lugar és Des Browne a Politico-nak írt cikkükben.

»Ne legyen kétség afelől, ha a legutóbbi párizsi merényletsorozatért felelős radikális dzsihadisták tömegpusztító fegyverekre teszik rá a kezüket, nem fognak hezitálni, hogy használják is. Nincsen határa azoknak a szörnyű tetteknek, amelyeket ezek a terroristák ideológiai fanatizmusuktól elvakultan véghez ne vinnének« − írják a szerzők a cikk bevezetőjében. A legjobb mód, hogy megakadályozzák egy tömegpusztító fegyver használatát (WMD), ha megelőzik, hogy a terroristák nukleáris anyagot szerezzenek. Az államok együttműködésének eredményeként 1992-ben még 52 volt, mára azonban 24-re csökkent azon országok száma, amelyek nukleáris anyagot birtokolnak.

A novemberi párizsi események után írt cikk felhívja azonban egy Délkelet-Európára vonatkozó jelentésre a figyelmet, amely a nukleáris anyagok feketepiacáról szól. A szerzők a fenyegetést abban látják, hogy a fegyver megépítéséhez szükséges technikai tudás könnyebben hozzáférhető, mint valaha. »Mindnyájan tudjuk, hogy a vezetők erőfeszítéseinek ellenére, nincs egy olyan hatékony globális rendszer arra vonatkozóan, hogyan kellene minden fegyvergyártásra felhasználható anyagot őrizni.«

A szerzők azt írják, hogy a hatályos nemzetközi egyezmények közel sem elegendőek a biztonság garantálásához, valamint a betartatásukra sem épült ki még eléggé hatékony mechanizmus.”