2016 van és az emberek otthonról munkába, iskolába vagy szórakozni, találkozni nem egy konkrét közlekedési móddal akarnak eljutni: nem megrögzött autósok, tömegközlekedők, biciklisek, hanem attól függően, hogy hova mennek, mennyire sietnek, milyen az időjárás, mennyi cuccuk van és még ezer saját szempont szerint hoznak döntést a különböző közlekedési módok kombinációiról, köszönhetően a modern technológiák megjelenésének is (Bubi, autómegosztás, Uber, online utazástervezési lehetőségek, stb.). A város ezeket a döntéseiket ezernyi módon képes befolyásolni, ha képes komplexen gondolkodni és versenyképes szolgáltatásokat nyújtani (gondoljunk csak arra, összefügg, hogy mennyi a parkolási díj és mennyi a buszjegy ára, van-e dugódíj, melyik közlekedési mód fejlesztésére mennyit költ a város vagy arra, hogy egy néhány méteres aszfaltcsíkon buszsáv és kerékpársáv vagy épp forgalmi sáv kap helyet). Ezért súlyos hiba közlekedési módonként szervezni az intézményrendszert.
2016 van és a városok közötti verseny a turizmusban, a gazdaságfejlesztésben, az innovációs tőke megnyerésében immár nem csak regionális, hanem globális - ebben a városaink élhetősége, levegőminősége, közlekedési rendszerének minősége alapvető.
2016 van, a világ legnagyobb technológiai cégei és most alakult start-upok tömege egyaránt a közlekedés problémái felé fordult: önvezető autókat, saját autó birtoklása helyett online elérhető szolgáltatás-alapú egyéni közlekedést, autómegosztást, új tömegközlekedési ráhordási megoldásokat, globálisan integrált közösségi kerékpár-rendszereket fejlesztenek és fognak bevezetni.