„Szegény Sasvári Szilárd, ha ezt politikusként megérhette volna! Pedig szép jövő állt előtte a Fideszben, annak idején ő dolgozta ki az első oktatáspolitikai anyagot, volt, amikor államtitkár-esélyesként tartották nyilván, hogy azután megelégedjen egy médiakuratóriumi tagsággal.
2005-ben a Fővárosi Közgyűlés várostervezési és városképi bizottságának elnökeként aztán beletenyerelt valamibe. Azt állította, hogy a Hírközlési Minisztérium rendelete alapján a telefonfülkékre elhelyezett reklámokért csak akkor kellene közterületi díjat fizetni, ha azok a fülkék szélétől legalább tíz centire kilógnak. Ez a távolság a Médiacontact Kft. által feltett plakátok esetében csak 9,8 centiméter volt – ezért az önkormányzat állítólag mintegy 70 millió forint bevételtől esett el. (...)
A 11 évvel ezelőtti harc elég csúnya volt ahhoz, hogy fölhorkanjon az ember, de végül is szabálykövető döntés született, két milliméteren múlt, van az így. Ma ez a két milliméter semmit sem számítana. Habozás nélkül félresöpörnének mindent ilyen helyzetben, tekintélyes tisztségviselők hatökrökként vesznének bele képtelenebbnél képtelenebb okfejtésekbe.
Ha valaki netán rettentően örül a szólásszabadságnak, hogy az ellenzéki médiákon a Mahir ügyvédje elmondhatja, hány pert indít Budapesttől Strasbourgon át Washingtonig, majd esetleg lelkesen tapsol a jogállamiságnak a felperes győzelme esetén – ne tegye. Az elherdált közpénzt se számolja, állott struktúrákról se okoskodjon. Mert tulajdonképpen a főtanácsadónak van igaza, ez az egész feslett történet a maga pitiségében biztonsági kockázat. Ránk dőlhet.”