Katolicizmus a nulladik évben

„Ez mind igaz. Ugyanakkor azt sugallja, hogy a katolikusoknak anélkül kellene gondolkodniuk a katolikus és ortodox álláspontokról, hogy különös hangsúlyt helyeznének arra a tényre, hogy katolikus álláspont, tudod, a »hívő egyház« előző évszázadok vitáiban és döntéseiben gyökerezik, ez dönti el, mi a római katolicizmus, míg ami ezzel ellentétes, az nem az. (...)

Úgy írni és úgy tenni, mintha azon századok nem igazán számítanának, félresöpörni őket az interpretív lépések kedvéért, amelyek megint a legelejéről kezdik az egészet anélkül, hogy figyelembe vennénk, hogy az egyház mit tanított az előző kétezer évben annyit jelent, hogy egy olyan egyházat képzelünk el, amely egy folyamatosan vitázó társaság képét mutatja, egy állandó beszélgetését, amelyben semmiféle tanítás nem végleges, ameddig akárcsak egy értelmes és komoly keresztény is tud az ellenkező álláspont mellett érvelni. Úgy értem, ez minden tanításra igaz: mindent egybevetve ha a házasság római katolikus értelmezése pusztán interpretív lépések eredménye, akkor így van ez a tisztítótűz római katolikus felfogása, a papság római katolikus felfogása, a pápai tekintély római katolikus felfogása, az átlényegülés római katolikus felfogása, Mária mennybe való felvételének és az ő szeplőtelen fogantatásának római katolikus felfogása is az. Azaz ezzel azt állítjuk, hogy minden katolikus sajátosság – azon dolgok, amelyek megkülönböztetik a katolicizmust az ortodoxiától, a dolgok ennél hosszabb listája, amely megkülönbözteti a katolicizmust a protestáns egyházaktól és a dolgok még hosszabb listája, amely megkülönbözteti a katolicizmust a mormonoktól és a hetednapi adventistáktól, stb. – egy érvelésből származik és a bizonyítékok interpretálásának módjából. Hogy lehetne máshogy?

Még egyszer: úgy tanultam, hogy a katolikus mivolt lényeges aspektusa, hogy nem kezdjük elölről ugyanazokat a vitákat minden nemzedék esetében, mint egy megaegyház utódlási válsága esetén vagy amikor egy szupersztár lelkész teológiájával küzdünk; inkább éppen hogy lényegileg megbízhatónak tartjuk a múltbéli tanítást abból a szempontból, hogy mit jelent katolikusnak lenni. 

Persze, nem minden kérdésre van precedens, és néha az egyháznak újra kell gondolnia dolgokat és más kritériumok is fontosak, amelyeket Martens is segítségül hív, ezek is fontosak a mai viták esetében. 

De a szempont, amelyet a konzervatív katolikus folyamatosan hangsúlyoznak anélkül, hogy kielégítő választ kapnának, az az, hogy amikor rendelkezésre állnak precedensek, mint a házasság és a válás esetében, olyankor azok elég súlyos teherként korlátozzák a morális-teológiai bizonyítékok az újítók mozgásterét, és ilyenkor nem lehet pusztán az idők jelére és a lélekre hivatkozni. 

Ugyanis egyébként a katolicizmus alapvetően egy örök nulladik év állapotában lenne, amelyben akármilyen változás lehetséges... és ezért minden korábbi fejleményt meg lehetne haladni amikor elérkezett az idő.”