„Azáltal ugyanis, hogy egy már-már szabados nagyváros emancipált és öntudatosan szilveszterező leányai, asszonyai váltak a migránsok szervezett erőszakának áldozatává, a tudatállapot bizony gyorsan megváltozott. Amikor a szociáldemokrata német igazságügy-miniszter a szilveszteri bűntettek szervezettségéről beszél, vagy párttársa, az illetékes tartományi belügyminiszter a kölni rendőrség teljesítményéről és kommunikációjáról szólva a politikai korrektséget kárhoztatja, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a baloldalon is gyökeresen megváltozott a migráns-ügy percepciója.
S ahogy egyre inkább halad előre a nyomozás és fény derül az újév hajnali gazemberségek részleteire, egy hosszú évtizedek óta, nagy erőfeszítéssel táplált, népnevelő szándékú illúzió vész el – pártpolitikai hovatartozástól függetlenül - az egész német társadalomban. Azoknál is, akik eddig a Willkommenskultur felkent papjai voltak. Vagy ha esetleg az illúzió valamiért mégis tovább élne, az áldozattá vált nőkre való tekintettel ezt nem lesz »politikailag korrekt« kimondani.
S amikor már tudjuk, hogy az 516 feljelentésből 237 szexuális bűncselekményre vonatkozik, ebből 107 rablás is, az előállított (egyelőre mindössze) 19 gyanúsított közül 10 regisztrált menekült, 7 illegális, 2 pedig kiskorú, akkor a német kancellár azt mondhatja, hogy lám, én megpróbáltam, nem ment. S kevesebb könnycsepp hullik majd – ha egyáltalán – akkor, amikor az első katonai gépek megindulnak a kitoloncoltakkal oda, ahonnan ők néhány hónapja elindultak. Az erre vonatkozó törvényi felhatalmazás ugyanis korábban már megszületett. Ám még ennél is fontosabb, hogy semmi esélye ne legyen egy politikai, társadalmi destabilizációnak, helyre álljon a konszenzus vezérelt együttműködés a tartományok és a szövetségi szint között. A konszenzus tárgya azonban a tények súlya alatt nem lehet más, mint egy, a belbiztonsági szempontokat előtérbe helyező erősen korlátozó bevándorlás-politika.”