Annyit kell körmölni, hogy a gyerekekre már nem marad idő

„Miért most telt be a pohár?

Tavaly októberben volt egy tantestületi ülés, ami után a kollégák fele úgy állt fel, elege van, elvették a kedvét a tanítástól, annyit kell körmölni, hogy a gyerekekre már nem marad idő. Hármas körökben ellenőriznek minket: van egy kötelező belső ellenőrzés, a szakfelügyelet és a minősítő bizottság. Egy tanórán hetvenhét indikátornak kellene megfelelnünk nyolc kompetenciaterületen. A »gyengeségeinkről« fejlesztési tervet kell készítenünk. Vagyis ha nem voltam elég kedves Pistikéhez, akkor például otthon, a tükör előtt gyakoroljam a mosolyt és a nyájasságot, s legközelebb szívélyesebben kérjem számon az elmaradt házi feladatot. Ott van még a közutálatnak örvendő portfólió, amit magunkról kellene írnunk, minimum nyolcvan oldalban. Megesz minket a bürokrácia, de ettől nem lesz jobb az oktatás, nem lesznek jobbak a PISA-tesztek.

Hogyan fogadták a diákjaik a változásokat követelő nyílt levelet?

Másnap az iskolarádióban – s erről egyetlen tanár sem tudott előzetesen – beolvasták a levelüket, miszerint büszkék ránk, s arra, hogy nemcsak a történelemkönyvekből tanulhatják a demokráciát, hanem a mi kiállásunkból is. Hitünk szerint olyan gyerekeket kell nevelnünk, akiknek van véleményük, képesek azt szavakba önteni, érvelni mellette, ha kell, megvédeni. A jelenlegi iskolarendszer nem ilyen diá­kokat akar nevelni.”