Nyugi, előbb-utóbb úgyis szanaszét szüljük a Kárpát-medencét!

„Benda József KDNP-közeli hobbi népességkutató szingliadót és abortuszkorlátozást javasol, ami egy óriási tévedés. Mármint az, hogy bármelyikre is szükség lenne. Meg hogy Magyarország demográfiai szakadék felé száguld. A Google segítségével mindössze egyetlen éjszaka alatt sikerült nagyon érdekes nemzetközi tudományos szakirodalmakra bukkannom, melyeket átolvasva bátran állíthatom, hogy egyrészt már én is nyugodtan nevezhetem magam hobbi népesedéskutatónak, másrészt pedig a legjobb úton járunk ahhoz, hogy hamarosan teleszüljük a Kárpát-medencét. Ehhez pedig semmiféle drasztikus kormányzati beavatkozásra nincs szükség, csupán az eddigiek folytatására. Minden úgy jó, ahogy van, semmin sem kell változtatni.

Ezt most el is magyarázom öt plusz egy pontos saját cselekvési tervemben, hobbiból.

1. Kevesebb jog=több gyerek

»A termékenységi ráta azokban az országokban a legmagasabb, melyekben alig van gazdasági szabadság, és ahol alig tisztelik a törvények uralmát. (...) A (kettő közti) kapcsolat nagyon erős. A termékenységi ráta több mint kétszer akkora ott, ahol a gazdasági szabadság és a joguralom alacsony, mint azokban az országokban, melyek ezeken a területeken magasabb szinten vannak« – írta Seth Norton közgazdász, az Illinois-i Wheaton College professzora egy 2002-es tanulmányában, melyben a jólét és a termékenység összefüggéseit vizsgálta. Nézzük a számokat, vajon mennyivel teljesít jobban Niger, Uganda, Mali, Szomália és a többi, termékenység szempontjából a világ élvonalába tartozó ország! Norton kutatásai szerint ahol alacsony a gazdasági szabadság, átlag 4,27 gyerek jut egy nőre, míg ahol magas, ott mindössze 1,82. A joguralom területén még látványosabb az eltérés: ahol a legkevésbé tisztelik a törvényeket, a termékenységi ráta átlagosan 4,16, ahol viszont a leginkább működik a jog uralma, csak 1,55.

Ez az összefüggés igazán örömteli, hiszen a magyar kormányt nem lehet vádolni sem a gazdasági szabadság, sem a joguralom fetisizálásával. Gazdasági szabadság tekintetében az államosításoknak, a monopóliumok kialakításának és a nemkívánatos szereplők célzott büntetésének hála az elmúlt öt évben az egykori posztkommunista országok szinte mindegyike nagyobbat lépett előre, mint mi. Fejlődés szempontjából Albánia, valamint a korrupciós botrányoktól hangos Szlovákia és Szlovénia van csak mögöttünk. A világrangsorban pedig a stagnálásunkkal sikerült az 51.-ről az 54. helyre lecsúszni. Ezt tehát kipipálhatjuk.

A magyarországi joguralom hanyatlása még reménykeltőbb. Az Európai Unió és az Egyesült Államok 2010 óta folyamatosan bírálja az Orbán-kormányt, az alkotmánybíróság jogkörének korlátozásától az új médiaszabályozáson át az egypárti alkotmány elfogadásáig. A jogállam szétcsavarozása azóta sem állt meg: a közérdekű adatok hozzáférésének korlátozása, Paks II titkosítása vagy éppen a kormányközeli szereplők elleni nyomozások leállítása is pozitív jel. 

A Világbank adatai alapján Magyarország jogállamiság indexe ennek megfelelően meredeken csökken: 2006-ban 0,96, 2010-ben 0,75, 2015-ben pedig már csak 0,5 volt. Ha így folytatjuk, a ciklus végére a mínuszos tartomány sem lesz többé elérhetetlen.”