A közönséget nem lehet becsapni

2016. január 05. 05:15

Hogy kinek mennyire van félelem a zsigereiben, az egyedi. De ha a színházban nem vagyunk őszinték, akkor hol legyünk azok? Interjú.

2016. január 05. 05:15
Orlai Tibor
Origo

Miért van az, hogy sok színház vagy rendező maga sem törekszik arra, hogy az előadásai szóljanak valamiről, hitelesek és elgondolkodtatóak legyenek?


Van, aki az olcsó szórakoztatásra törekszik. Én nem ilyen színházat szeretnék. Bár széles közönségréteghez szeretnénk szólni az előadásainkkal, soha nem hittem a gondolatmentes szórakoztatás létjogosultságában, különösen nem hosszú távon. A közönséget nem lehet becsapni. Biztosan vannak nézők, akik nem a mélységeket keresik, de azt hiszem, a mérvadó színházi közönség azt szereti, ha valamiről szól az előadás, és ezzel azonosulni tud. A néző pontosan észreveszi, ha nem hiteles, amit lát. (...)

Miket tartasz az év legfontosabb színházi eseményeinek?

A magunk életéről szólva azt gondolom, talán még soha nem volt olyan erős évadunk, mint a mostani. Egyébként pedig azt tartom a legmeghatározóbb eseménynek, hogy megszülethetett Az olaszliszkai című előadás a Katona József Színházban. Lényeges az is, hogy mind a szakma, mind a szélesebb közönség számára egyértelműen kiderült, a POSZT nem működőképes a jelenlegi formájában. Fontos, hogy ebben az évadban nagyon sok fiatal tehetség tűnt fel, talán ennyi még soha korábban. A szakma megosztottsága pedig tovább mélyült, ami nagyon ártalmas. Szomorú, hogy nincsenek olyan nagy formátumú alkotók, akik rájönnének arra, meg kéne próbálni megálljt parancsolni ennek a folyamatnak.

Szerinted hogyan alakult ki ez a megosztottság?

Nyilvánvalóan a politikai erőviszonyok mentén. Súlyos probléma, ha a kultúra bármilyen ágazatába olyan mértékben teszi be a lábát a politika, ahogyan a színház területére tette. Ezzel összefüggő, súlyos probléma a függetlenek folyamatos ellehetetlenítése. Nem kell ahhoz nagyon okosnak lenni, hogy lássuk, létfontosságú, hogy beépüljön a kőszínházakba is a független társulatok progresszivitása, modern, újszerű gondolkodása. A fiatalokat meg kell nyerni a színháznak, és meggyőződésem szerint ehhez a függetleneken keresztül vezet az út.

Mi az oka az ellehetetlenítésüknek?

Épp a progresszivitás. A függetlenek gondolkodásra serkentenek, kinyitják a szelepeket, és mindenféle gátlás nélkül tudnak beszélni. Ettől jók és izgalmasak, de ez nem mindig tetszik a színházi szakma egy részének.

Jogosan fél, aki úgy gondolja, veszélyes a színházban politizálni?

Hogy kinek mennyire van félelem a zsigereiben, az egyedi. De ha a színházban nem vagyunk őszinték, akkor hol legyünk azok?” 
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 8 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Békanász a hasadon
2016. január 11. 19:47
Tamás Gáspár Miklós most helyenként emberien írt a halott íróról, de sok mindenben tévedett. A legnagyobbat abban, hogy Csurka szíve gonosz volt. Nagyon nem volt az. Gyermekien, zavarba ejtően jó szíve volt. Amikor végre volt lehetőségem és bátorságom nyilvánosan bocsánatot kérni tőle, a szemén láttam a jó szívét. És megbocsátott. És az Ő megbocsátása által voltam képes megbocsátani önmagamnak…TGM emberien búcsúzott tőle. A legocsmányabbul meg a Kurucinfo. És ez legalább annyira érthető és természetes, mint amennyire érthetetlen. Így kerülnek helyükre a dolgok. Így válik riasztó valósággá az elmúlt húsz év másik nagy tapasztalata: Hogy Csurka Istvánnak majd mindenben igaza volt. Ha olykor „rosszul” mondta is – de igaza volt…Az Ady-könyvem elé ezt írta: „Mint a világirodalom minden végzetesen nagy költeményét, ezt is le lehet írni kigúnyolással, Így írtok ti-sen, de ez csak nagyságukat és a végső bevehetetlenségüket bizonyítja. Ady Endrének több ilyen roppant bruttó regisztertonnás verse úszik a világóceánon. Igaz, legtöbbjüket csak a magyar lélek kikötői­ben fogadják – fogadták – díszlövéssel. Közülük a legméltóságosabb Az ős Kaján. Mert ez csatahajó. Két kapitánya van, ami képtelenség, de mégis így van, s most felszállt rá egy fiatal tengerésztiszt, s mindjárt magas beosztást is kapott. Azonnal első tiszt lett. Bayer Zsolt.”Nagy nevetség és gúny tárgya ez odaát, a túloldalon. Nekem pedig a legnagyobb tisztesség és roppant, szinte elviselhetetlen felelősség. És azon leszek most már, hogy Ő újra és újra megbocsáthassa „ifjúságom vétkét”. Őérte. Önmagamért. Minden elsodort faluért. Minden elsodort magyar lélekért. Jó utat, István bátyám. Hajózz ki a világóceánra. Díszlövés fogad majd a magyar lélek kikötőiben… http://archivum.magyarhirlap.hu/velemeny/magyar_lelek_20120206.html
catalina9
2016. január 09. 15:51
Mi az oka az ellehetetlenítésüknek? Épp a progresszivitás. A függetlenek gondolkodásra serkentenek, kinyitják a szelepeket, és mindenféle gátlás nélkül tudnak beszélni...." Soros György érdekei szerint.
KannibálTatárÚr
2016. január 09. 15:51
"A közönséget nem lehet becsapni" Akkó mé akarjátok mégis becsapni űköt?
Apáczai
2016. január 09. 15:51
A progresszivizmus valóban a fasizmust megalapozó "szellemi áramlat" volt, a XIX. sz-i Amerikában. Onnan indult és terjedt át Anglián keresztül Európába. Az eugenika, a feminizmus éa a progresszivizmus azonos körből verbuválta híveit, és a k9orabeli média birtoklása révén gyorsan terjedt. Európában Marx és Lenin voltak az első jelentős követői, Hitler is tőlük tanulta el. Majd tökéletesítette. Non plus ultra nácizmussá fejlesztette. Mostani követőinek a szellemi muniíciója is ez az áramlat. Bár igyekeznek ezt rejtve tartva tagadni. Ez a rövid története a "progresszivizmus"-nak.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!