Ica néni és Lázár

„Ica néni esete Lázárral bejárta a sajtót, a Népszava olvasói is találkozhattak vele. Más országban talán meg sem értik, miért kuncogunk rajta olyan elégedetten. Hiszen nem történt más, mint hogy egy »beosztott« normális emberként, hétköznapi módon viselkedett, és egy hatalmasságot is normális, hétköznapi embernek tekintett. Úgy, mint bárki mást. Csakhogy nálunk egy magas méltóság, pláne egy miniszter, nem »bárki más«. Nálunk az a módi, hogy a nép egyszerű gyermeke csak a nemzeti konzultáció útján érintkezhet a kormánnyal, vagyis akkor beszél, ha kérdezik. Rangos embert személyesen szinte kizárólag ollóval a kezében lát: nyissz, átvágja valamelyik avatandó intézményen a nemzetiszínű szalagot, rövid, biztató beszéd (»Magyarország jobban teljesít«, Orbán Viktor megvédi határainkat), majd vissza az autóba. Irány a következő nyissz és a következő »jobban teljesít«. Nem csodálnám, ha az éneklésre kivezényelt gyerekek azt hinnék: a magyar kormánynak csakis Ollókezű Edward, a híres filmhős leszármazottai lehetnek tagjai. Sok falusi polgármester előtt is hajbókolni kell, különben kiesel a közmunkából. Ezért járja be az országot üdítő kivételként az őrhelyén modern pompeji katonaként tántoríthatatlanul kitartó Ica néni esete.

Az történt, hogy Lázár vizitálni akart a tiszadobi Andrássy-kastélyban, amelynek felújítására még a Bajnai kormány idején 2,2 milliárd támogatást adtak. Az eredeti határidő 2012, majd 2014 volt, de a kastély még 2015-ben sem lett látogatható. Őréül a hatóságok Ica nénit rendelték ki. Mint utóbb kiderült, Ica néni nem ismerte meg Lázárt, egyrészt ugye, mert nem volt nála olló, másrészt, mert a család pénzszűkében már rég tévé nélkül tengette napjait.

Innentől a helybéliek és a sajtó szerint a következő párbeszéd zajlott: » - Jó napot kívánok, Lázár János vagyok, szeretnék bemenni a kastélyba. - Sajnos nem mehet be, zárva vagyunk. - Én Lázár János vagyok. - Én pedig Ica néni. És a kastély zárva van, ki van írva, hogy nem látogatható. - Nem ismer meg? - Nem. - Hát akkor viszontlátásra. - Viszontlátásra, fiatalember.«

Pedig le is lövethette volna.”