Sorok mögött: Rajongok és írok

„Aztán jobban belegondoltam, és rájöttem, hogy valójában de – írtam már fan fictiont, és igenis, aggódtam már amiatt, hogy mit szól hozzá az, akinek az agyából a díszletek kipattantak. Mert lényegében rajongói írásnak számít minden alkalom, amikor másvalaki játszóterére tévedek játszani, másvalaki éppen nem használt, szanaszét szórt játékait, karaktereit, világát, atmoszféráját, stílusát használom, és valójában nem számít, hogy ezt engedéllyel vagy anélkül teszem. Mindkét esetben hozott az anyag, és csupán a hozzá fűződő lelkesedés és megértés mértéke szabja meg, hogy milyen lesz a végeredmény: olyasmi, amit legjobb elsüllyeszteni a fiókba, vagy az internet valamelyik sötét, e célra kijelölt bugyrába, vagy olyasmi, ami esetleg megjelenhet? Fan fictiont írtam tehát, amikor Vampire, 7Tenger és M.A.G.U.S. novellákat írtam, olyan panelek között mozgatva a szereplőimet, amiket mások húztak fel előttem, és óvatosan kellett mozognom, mert a fehér területeket kivéve már mások is jártak előttem, és minden egyes író másnak és másként látta ugyanazokat az épületeket, közösségeket és viszonyokat.

Nem szerettem. Látom és értem, hogy sokaknak biztonságot és szabadságot ad a fan fiction írás, hiszen így megspórolhatják a szereplők, a helyszínek bemutatását – mivel azok tudottak –, és a körülrajongott eredeti többi olvasója szemében a fan fiction írásnak is jut egy kevés a dicsőségből. De ez visszavert fény, nem saját, nem is lehet teljesen az, és ha valakinek arra van igénye, hogy a saját világát, szereplőit, történeteit megcsillogtathassa, egy idő után ki fogja nőni a fan fiction szűk kereteit.

Őszintén szólva én azt sem tudom mondani, hogy a fan fiction azért jó, mert az ember biztonságosan megtanul írni általa. Szerintem jóval nehezebb utat jár be, aki így kezd neki az írásnak, mintha a kezdetektől fogva a saját hangját keresné. Ha nincsen rákényszerítve, hogy bemutasson, élővé tegyen egy-egy szereplőt vagy helyet – mert hiszen ki ne ismerné pl. Hermionét, és mindenki el tudja képzelni Völgyzugolyt –, akkor később, a saját írásainál nem fognak-e hiányozni ennek eszközei? Nem lehetetlen a tanulás, persze, és van, aki sikeresen kitört a fan fiction írói körből és a saját jogán is kiváló íróvá vált, de őszintén szólva én a YA dömpingben elég sok példát látok arra is, amikor a saját írás is pont olyan ízű, mint egy felületesen összetákolt fan fiction.”