Fel kéne végre tenni a kérdést: vajon az Európai Unió és tagországainak vezetői miért nem léptek máig semmit? Nemhogy a probléma egyébként eléggé egyszerű megoldása érdekében nem történt semmi, de még a kulcskérdések megfogalmazását is mintha kínosan kerülnék, pedig egy érettségivel bárki képes lenne rá. Akkor ők kit képviselnek, kinek dolgoznak? Lehetséges, hogy abból az Uber sofőrök által is átutalt 20% extraprofitból akár kormányok és az Európai Unió hallgatását is meg lehet vásárolni, főleg akkor ha nem csupán erről az egy szektorról, a taxizásról és az Uberről van szó, hanem sok más gazdasági szektor globális kiszervezéséről, Brüsszelben hasonló multiknak dolgozó lobbisták százairól... és akkor megint ott vagyunk a TTIP-nél és talán már jobban értjük, miért nem sikerül megoldani ezeket a problémákat. Sőt.
Európában legkeményebben a franciák szoktak Astérix-ként ellenállni a globál-amerikai nyomásnak. Nem meglepően az Uberrel szemben is ők és a latin országok (főként a spanyolok és az olaszok) léptek fel a legkeményebben, ahogy egyébként a könyvek Google általi digitalizálásával kapcsolatban az európai szerzői jogok védelmében és annyi másban. Európában a franciák bírálják a legbátrabban az USA domain-kontrollját az internet felett. Ennek elég nyilvánvaló oka kulturális: a globalizáció ma túlnyomóan az angolszász civilizáció egyeduralmát jelenti és a latin népek ezzel szemben történelmileg igyekeznek ellenállni, amennyire tudnak. Mi melyik oldalra állunk? A globalista önfeladás és a virtuális hódoltság oldalára?
A nemzeti taximutyi sem alternatíva
Szó sincs itt arról, hogy az Uber teljesen vállalhatatlan kalóz alkalmazásának elítélése bármilyen formában igazolhatná egy központosított, protekcionista taximutyi „üzleti modelljét”, mely a maga módján szintén felszámolja a tisztességes piaci verseny alapvető feltételeit, ahogy az Uber. Méltó párja ez a trafikmutyinak és a hírek szerint hamarosan jöhet melléjük az állami alkoholmutyi, ésatöbbi. Valódi minőségi és árverseny helyett a protekcionista taximonopóliumban már csupán az utasok lehúzásában versenyezhetnek a piaci szereplők, miközben a taxizás szakmai és általános etikai színvonala oda süllyed, hogy félholtra vernek egy Uber sofőrt, aki – a fentiek alapján- inkább áldozata mint voltaképpeni felelőse az Uber hazug és rablógazdálkodásra épülő globális rendszerének - melyet mindenkori bevétele 20%-val támogat... (Az se jobb megoldás, ha a NAV a sofőrökön próbálja leverni az Uber cég által ellopott adót!)
A központosított taximutyi rendszer igénytelenségére jellemző, hogy még arra se futotta: legalább valamilyen egyedi arculatot találjanak ki a budapesti taxiknak a rém banális és ronda sárga helyett, amiről ebben az esetben aligha az jut eszünkbe, hogy az irigység színe volna. Egész máshol kéne keresni a megoldást. Taxismaffiák persze mindig is voltak, de kérdés, mennyivel jutunk előre, ha fő taximutyizóvá maga az állam válik vagy önkormányzatok hatáskörébe kerül.
Mégis mi lehetne valódi alternatívát jelentő megoldás?
Csak halkan mondom végső konklúzió gyanánt, mert annyira kínosan evidens és annyira furcsa, hogy a társadalmi vitában mégsem jelent meg kezdettől irányadó evidenciaként: ha már világszínvonalú informatikai cégeire olyan büszke ez az ország, miért nem merült fel az a megoldás, hogy magyar cég fejlesszen alkalmazást az Uber helyett más európai cégekkel együttműködve, hogy az így létrejövő EUBER -vagy egészen más névű platform- akár egész Európában valóban fenntartható alternatívát kínáljon a globál-amerikai Uber kalózkereskedelmi modelljével szemben. (Természetesen nem a Taxi 4 által meglehetősen gagyi kivitellel elindított Über alkalmazásra gondolok, mely csupán a sztenderd sárga taxis tarifákat és szolgáltatásokat kínálta az Uberhez hasonló mobil alkalmazással, vagyis lényegében a névlenyúlást tekintette üzleti modellnek.)
Elgondolkodtató tény, hogy ma képtelenek érdemben kezelni az Uber típusú internetes kalózkereskedelmet az ebben illetékes hazai és uniós hatóságok. Ha netán bekövetkezne egy ilyen európai csoda, akkor végre tényleg lehetne fejlődésről és szabad piaci versenyről beszélni, de addig nincsenek valódi alternatívák sem a taxizásban, sem más gazdasági szektorokban, ahogy általában a politikában sem. Addig jellemzően csak a globalista és nemzeti-protekcionista rablógazdálkodási modellek rossz alternatívái között lehet választanunk.