Boldogot, de mégis mit

„A népi bölcsesség is ad választ erre a paradoxonra (a pénz nem boldogít, illetve idézhetem édesapámat, aki mindig azt mondta, hogy »Fiam mindig az kell, ami nincs«), de a közgazdasági elemzések is azt mutatják, hogy ebben a helyzetben bejöhet az irigység faktor. Azaz, hiába van meg az embernek »mindene«, ha a szomszédainak, többségüknek nagyobb háza, nagyobb autója van, akkor az ember »esendő« és elégedettsége csökken. És itt jön be a Bernanke által bemutatott üzenet második általam idézendő fonala: az, hogy boldogak vagyunk több tényezőn múlik, amik túlmutatnak azon, hogy anyagi javainkat összemérjük másokkal:

az ember társas lény: a boldog emberek több időt töltenek együtt barátaikkal és családjukkal, társadalmi és közösségi kapcsolataikra nagyobb hangsúlyt fektetnek;
képesek megérezni a »flow« élményt (nem részletezném itt, de a Csíkszentmihályi Mihály által kifejlesztett koncepció lényege, hogy munkában megérezzük az életörömöt, mintha csak hobbit végeznénk;
azt érzi az ember, hogy kontrollálja az életét;
végül az ember nem csak pusztán alkalmazkodik a körülményekhez, hanem azokban megtalálja a kedvező pontokat, hálát ad azokért.

A boldogság titkát nehéz megérteni, különösen a szélsőséges helyzetben lévő emberek számára. Annak, akinek fedél van a feje felett, fűtött a lakása, mint nekem, szinte lehetetlen a nyomorban tengődők napi szenvedését átérezni. Mégis meg kell ezt tennünk és végiggondolnunk, hogy mitől is vagyunk mi igazán boldogok. Bernanke jegybankelnök adekvát választ a számunkra, és ahogy ezen poszthoz alkalmazott képen látható Timorban is lehet mosolyogni, a burkolatlan, földúton állva, várva az istentiszteletet, amit bizonyára hasonlóképpen mosolygó verbita szerzetesek végeznek.”