„Az MSZP-nek nyíltan vállalni kell, hogy a kapitalizmust egy igazságosabb társadalommal, rövidebb távon az erős állami és szövetkezeti szektorral kombinált kis- és középvállalkozói gazdasággal, magyarán vegyes gazdasági modellel váltja fel. Az állami szektort természetesen nem fideszes oligarchákra, hanem a dolgozói közösségek által kinevezett és ellenőrzött menedzserekre bízva. Ha a fideszes lenyúlások tovább folytatódnak, az államosításoknak és a földreformnak is be kell kerülnie a szocialista pártprogramba. Vesztenivaló nincs, hiszen ha a dolgok a jelenlegi mederben folydogálnak tovább, akkor 2018-ban valóban csak a parlamenti küszöb elérése lehet az MSZP célja. Minden felmérés azt mutatja, hogy Magyarországon a liberális kapitalizmus elszánt hívei nemigen érik el a tíz-húsz százalékot. Ma a Jobbikot leszámítva minden ellenzéki párt erre a rétegre hajt. Pedig a Fidesz leváltására csak akkor van esély, ha az MSZP-nek sikerül mozgósítania az antikapitalista milliókat.
A baloldalisághoz természetesen egyfajta erkölcsi szívjóság, más néven szolidaritás is hozzátartozik. Ki kell állni az etnikai kisebbségek, a menekültek ügye mellett is. De a legtöbbet értük is akkor tehetjük, ha a többségi társadalom, a dolgozó emberek és családjaik jólétben, biztonságban élnek, ha szociális és kulturális téren az állam minden polgára számára egyenlő ellátást biztosít. Aki a menekültek ügyét fölé helyezi a munkavállalói jogokért folytatott harcnak, aki egyéni jótékonysággal helyettesítené az állami szociálpolitikát, aki moralizáló lózungokkal pótolná a tőke kemény korlátozását, arra jól illenek Marx szavai a kapitalizmussal kiegyező álbaloldaliakról.
»Idetartoznak: közgazdászok, emberbarátok, jótét lelkek, a dolgozó osztályok helyzetén javítók, jótékonyságszervezők, állatvédők, antialkoholista egyesületek alapítói, zugreformerek a legtarkább változatosságban.« Nem az a baj, ha vannak ilyenek, hanem az, ha nincs erős és szervezett baloldal, amelynek peremén ők is hozzájárulhatnak a szociális rendszerváltozáshoz.”