Előretör a konzervatív afrikai kereszténység

„Emlékszem egy történetre abból a korból, amikor anglikán voltam, egy Lambeth-konferenciáról (az összes anglikán püspök tízévenkénti találkozója Canterburyben). Egy episzkopális püspök vitába keveredett egy afrikaival a homoszexualitásról. Végül azt mondta az afrikainak egyfajta leereszkedő, beképzelt stílusban, hogy »amikor ti, afrikaiak kicsit kifinomultabbak és műveltebbek lesztek, jobban fogjátok érteni az emberi szexualitást«.

Az afrikai azzal vágott vissza: »Rasszista vagy! Csak mert fekete vagyok, azt hiszed, tanulatlan ősember vagyok. Pedig nekünk, afrikai püspököknek is megvan a magunk doktorija. Oxfordban és Cambridge-ben tanultunk teológiát. Ott voltunk a Harvardon és a Yale-en. Nem vagyunk tanulatlan bennszülöttek!«

Az episzkopális püspök (akinek a számára a rasszizmus a megbocsáthatatlan bűn) megfelelőképp helyre lett téve.

Ez még a kilencvenes években történt, amikor az évtizedek óta tartó küzdelem éppen csak elkezdődött az Anglikán Közösségen belül. (…) 

1. A nyomás az anglikán egyházon, hogy maradjon hű a hagyományos keresztény tanításhoz a házassággal kapcsolatban, egyértelműen az afrikaiak műve. Ez azt jelenti, hogy a harmadik világ fiatal, ortodox, többségi egyháza hivatalosan is megmutatta erejét. Az afrikaiak felnőttek a fejlett Észak történelmi egyházaihoz. Globális szempontból ez nagyon, nagyon fontos. (…)

4. Mindennek visszhangja lesz a katolikus egyházban is. A szinódus nyomonkövetői emlékezni fognak az ellentétre, amely az afrikai bíborosok és Európa, valamint az Egyesült Államok progresszív bíborosai közt volt. Ugyanaz az észak-dél ellentét jelenik meg a katolikus egyházban is, és mint az afrikai anglikánok esetében, harcol a történeti kereszténységért, azaz a katolikus püspökök ugyanezt fogják tenni a modernizmus és a kulturális relativizmus erői elleni harcban, ami szorongatja az európai és amerikai egyházakat.”