A lift végleg üzemen kívül

„A páternoszter értelmiségi – miként boldogabb nyugati kollégai a public intellectual is - két lábon állt: a láthatóság és a vonzerő biztosította számára a közösséget, a társadalmi befolyást. A figyelemért folytatott verseny korlátozott volt, a médiafelületeken a kiválasztottak megjelenhettek és e megjelenés nagyon sokakhoz eljutott. A kiváltott hatás, a vonzerő nem volt automatikus: nagyban függött a megszólalók tehetségétől, és persze a közönség is választhatott a korlátozott kínálatból.

Mindez mára brutálisan átalakult - ne kerteljünk tovább – az internet, a közösségi média elterjedésével. Az internetalapú nyilvánosságban sem igény, sem hely nincs a páternoszter értelmiségre: beláthatatlan mennyiségű megszólaló korlátlan regiszterekben versenyez a figyelemért. Az olvasó, a néző, a közönség felszabadul, a korábban passzív befogadó maga is tartalom-előállítóként kopogtat. Nincs kitüntetett láthatóság és nincs kiemelkedő vonzerő: VV Pumpival és Éden Tufival egy szociológus, de meg egy gróf sem versenyképes, Tibi atya nem viccel. Szomorkodhatunk vagy kárörvendhetünk a páternoszter értelmiségnek az új szerkezetű nyilvánosságban üresen és visszhangtalanul bolyongó képviselőin – de mégiscsak érdekesebb, hogy hová jutunk el nélkülük, milyen lesz ez a világ, ahol az egyre növekvő kelet-európai káoszban való eligazodás ilyen pontjai hiányoznak.

Mert kísértet járja be Európát, mindjárt kettő is: az elitellenesség és a rendszerellenesség kísértete. A jóléti kapitalizmus ellen ma paradox lázadás van kibontakozóban: egyszerre becsmérelik (mint gyenge, impotens, igazságtalan formációt) és tartják egyidejűleg ostrom alatt állónak és megvédendőnek. Az eddigiekben besározódott, az elmúlt évtizedek bűneiért felelősséggel tartozó elitek ellen Spanyolországtól Ukrajnáig, Svédországtól Görögországig kirobbanó az elégedetlenség és csak az új formációk politikai tehetségén múlik, hogy milyen mértékben tudnak aratni a választási versenyekben.”