Elárulta a MÁV főigazgatója, mi lesz a vasútállomásokkal
Fekete Zoltán kijelentette, első a közlekedési, a vasúti funkció megtartása, ennek rovására fejleszteni nem lehet, de a helyi közösségek ellenében sem.
Még a Budapest népe által megválasztott főpolgármester sem képes fellépni lakosai érdekében. Nem, Tarlós emberileg csalódott a miniszterelnökben – hiszen kiszolgálta minden hülye óhaját és mégis sorozatban rontja a főváros működési feltételeit.
„Még a Budapest népe által megválasztott főpolgármester sem képes fellépni lakosai érdekében. Nem, Tarlós emberileg csalódott a miniszterelnökben – hiszen kiszolgálta minden hülye óhaját és mégis sorozatban rontja a főváros működési feltételeit.
Vannak, akik abban bíznak, hogy a most időben összefutó – egyébként teljesen megalapozott és jogos – tiltakozások majd térben is összeérnek, vagyis az elkülönült résztevők felismerik, hogy közösen többre mennek. Szerintem ez elég optimista feltételezés. Az ápolók és az orvosok nem voltak képesek eddig összeállni az egészségügy rendbetételéért, pedig ugyanaz a bajuk lényege. Mégis inkább külön-külön keresik a panaceát. (Naná, a kurtanemes nem fog összeállni a paraszttal.) Sándor Mária a csepeli strand takarítása közben elgondolkodhat azon, jó ötlet volt-e kijelenteni: »Mi nem állunk be senki mögé, mögénk álljon be mindenki!« (…)
Emlékeznek mikor mentek utoljára utcára az pedagógusok és az egészségügyiek? Együtt a most lapító köztisztviselőkkel? Valamikor a Gyurcsány-kormány idején, erősen tiltakozva mindenféle reform, korszerűsítés ellen. Komoly szerepük volt a kétharmados Fidesz-KDNP győzelemben. Megkapták jutalmul azt, amit a többiek büntetésül. Hiába hirdetik most, hogy a társadalom érdeke egybeesik az övékével, nagyon úgy tűnik, hogy csak az újraelosztásból – az adó- és járulékbevételekből – akarnak nagyobb szeletet kikanyarítani. Ezért nem is tolonganak mellettük tízezrek az utcán. Nem arról van szó, hogy a hétszáz forintos netadó fontosabb a magyar embereknek, mint az oktatás, vagy az egészségügy állapota. Hanem arról, hogy nem fogjuk támogatni azt, aki többet kér a mi pénzünkből.
Ha majd kudarcra ítélt jobbágylázadás helyett a régen halogatott polgári forradalom végig vitelére szól a felhívás (nem kell véresnek lennie, az angol »Dicsőséges« sem volt az, elég ha a feudális függés felszámolását célozza), akkor megmozdulunk. Lehet közös a politikai harc, de akkor vegyük komolyan: lépjünk fel az életünket minden téren irányítani akaró, az országban keletkezett minden jövedelmet sajátjának tekintő, az értékteremtőket lenéző és kifosztó vad, úri tatárok ellen.
Törjük már végre fel a magyar Ugart!”