Emlékeznek mikor mentek utoljára utcára az pedagógusok és az egészségügyiek? Együtt a most lapító köztisztviselőkkel? Valamikor a Gyurcsány-kormány idején, erősen tiltakozva mindenféle reform, korszerűsítés ellen. Komoly szerepük volt a kétharmados Fidesz-KDNP győzelemben. Megkapták jutalmul azt, amit a többiek büntetésül. Hiába hirdetik most, hogy a társadalom érdeke egybeesik az övékével, nagyon úgy tűnik, hogy csak az újraelosztásból – az adó- és járulékbevételekből – akarnak nagyobb szeletet kikanyarítani. Ezért nem is tolonganak mellettük tízezrek az utcán. Nem arról van szó, hogy a hétszáz forintos netadó fontosabb a magyar embereknek, mint az oktatás, vagy az egészségügy állapota. Hanem arról, hogy nem fogjuk támogatni azt, aki többet kér a mi pénzünkből.
Ha majd kudarcra ítélt jobbágylázadás helyett a régen halogatott polgári forradalom végig vitelére szól a felhívás (nem kell véresnek lennie, az angol »Dicsőséges« sem volt az, elég ha a feudális függés felszámolását célozza), akkor megmozdulunk. Lehet közös a politikai harc, de akkor vegyük komolyan: lépjünk fel az életünket minden téren irányítani akaró, az országban keletkezett minden jövedelmet sajátjának tekintő, az értékteremtőket lenéző és kifosztó vad, úri tatárok ellen.
Törjük már végre fel a magyar Ugart!”