Civil szektor fejlesztők politikán innen, politikán túl Nizák Péter (Open Society Institute), Móra Veronika (Ökotárs)
9. adás: 2015. december 16.
Láthattunk az elmúlt 20 évben olyan Soros-pénzből fizetett választási részvételre felszólító plakátot, ahol csak magyar liberális megmondóemberek szerepeltek. Maga Soros György volt a pletykák szerint leginkább kiakadva ezen. Mert más dolog a választási aktivitásra való felszólítás – vélhette -, és más egy konkrét oldal támogatása. Előbbi egy társadalmi célú, utóbbi politikai kampány. Előbbi demokrácianövelő, utóbbi hatalmi játék, előbbi civil feladat, utóbbi politikai.
Máskor azt láthatjuk, hogy a kormányzatok igyekeznek maguk alá gyűrni, kiszolgáltatottá tenni, létrehozni, vagy a velük szimpatizálókat megerősíteni. Vagyis, mindenhová beszűrődhet a hatalmi érdek. A fő kérdés a mértéken van. Hogy Magyarországon mi a helyzet, arról értelmes viták is kialakulhattak volna, ha az állam nem erőszakkal próbálja meg az aktuális kormányzat érdekeit érvényesíteni. Nálunk a rendőrségi és adóhatósági vegzálások megakadályozták, hogy egy vitának normális keretei lehessenek. A végeredmény az, hogy nincsenek győztesek, csak áldozatok. Bár mondhatnánk, hogy a bíróság nem talált szabálytalanságot, és ezért a megtámadottak a győztesek, és azt is, hogy a kormány így is elérte a célját, mert a maga szája íze szerint formálta a közbeszédet.
A vitatkozásra nem megfelelő társadalmi-kulturális környezetet a Civil Rádióban szervezett beszélgetésben úgy cseleztük ki, hogy két hasonló profilú, baráti szervezetet hívtunk. (A kiegyensúlyozottságot a 10 alkalomból álló műsorsorozattal, és nem adáson belüli veszekedésekkel igyekeztünk biztosítani.) Ezúttal épp Soros György nemzetközi szervezetét, az Open Society Institute (OSI), és a Norvég Civil Támogatási Alap (NCTA) legfontosabb hazai pénzelosztóját, az Ökotársat láttuk vendégül.
Két NGO-ról van ezúttal szó, nem társadalmi mozgalomról. Fizetett alkalmazottak lehetnek a rendszerükben – bár ezt el is felejtettük megkérdezni -, és sok pénz megy át rajtuk. Hát persze, hogy rájuk irányul a kormányzati figyelem, főleg akkor, hanem mint a 90-es évek elején egy diktatúra lebontásának segítségeként tekintenek rájuk, hanem a hatalmi kontroll kritikus aktoraként.
A kategorizálást úgy is bővítenénk, hogy léteznek ideológiailag elkötelezett, és politikailag besorolható civilek is. Nem politikai civilek, azaz nem egy párt direkt támogatása és irányítása alá tartozó, vagy önmaguk is a politikai testületbe (önkormányzatba, parlamentbe) kerülni akaró szervezet volt a két meghívott, de olyan, amelyek jobban befolyásolni akarják a világ sorsát, mint más civil szervezetek. Míg másoknál elindul egy amatőr tevékenység, az idővel professzionalizálódik, érdekérvényesít, majd így jutnak el a befolyásolási szándékig, addig az OSI és az NCTA más szervezeti háttérrel, de mégiscsak azért jött létre, hogy a politikai kultúrát befolyásolja, és ehhez kezdték el keresni az alfeladatokat, legyen az egy think tank támogatása vagy egy zöld civil szervezet.
Sorozatunk indulásakor azt ígértük, hogy számos civil szervezet megvizsgálása, interjúzása, és aztán utólagos elemzése során megpróbáljuk megtalálni a megfelelő választ egyes civil szervezetekkel szembeni „ügynökvádra”. A minket hallgatók voltaképp egy szociológiai nyomozásnak, kutatásnak, töprengésnek is a részeseivé váltak. Erre a kérdésre most azt tudjuk mondani, hogy az ügynök-vád hamis.
Az ügynökök sohasem fedik fel kilétüket, a fenti két szervezet viszont sohasem titkolta, hogy tevékenysége elsősorban demokráciafejlesztő. Egy nyelvpolitikai törekvésként értelmezhető az ügynök-civil. E feltételezés szerint ha hatalmas kormányzati médiamunkával sikeresen átmegy a köztudatba az elnevezés, az megváltoztatja az emberek megítélését az adott szervezetekkel szemben, és veszélyesnek, ellenségnek, idegennek kezdik majd tartani.
Egy amerikai magánszemélynek, de egy Skandináv államnak is meg lehetnek az ideológiai preferenciái, melynek ezután nem az az etikai kérdése, hogy szabad-e ilyesmit csinálni, hanem, hogy a pénzt hasznosan osztják-e el arra a tevékenységre, amelyet nyíltan fel is vállalnak.
Ezekben a demokráciáról konkrét elképzelésekkel rendelkező rendszerekben is ugyanúgy nem kívánatos a haverok közti hálózatos pénzosztás, de ugyanakkor esetenként talán itt is megeshet, hogy ilyesmi történik. Ez azonban lehet Soros György vagy az NCTA problémája, hiszen így nem tudják érvényesíteni eredeti küldetésüket, ahogy azt első bekezdésünkben a Soros szavazásra buzdító kampánya kapcsán már kifejtettük.