„De megmozdult végre a Felvidék is: a sokak által beletörődőnek gondolt szlovákiai magyarok is kezdik hallatni a hangjukat. A Via Nova vagy a Kétnyelvű Dél-Szlovákia fiatal aktivistái magasra emelték a magyar nyelv zászlaját, és fáradságos munkával elkezdték felszámolni a közönyt, amely többet ártott a felvidéki magyarságnak, mint bármilyen kitelepítés, elnyomás vagy jogfosztás. Friss vér áramlott a fásult közösségbe, amely ma már ébredezik tetszhalott állapotából.
Ennek láthattuk nyilvánvaló jeleit a napokban Somorján. A magyar többségű településen ugyanis a Deichmann cipőbolt helyi kiskirálya elbocsátott egy dolgozót, aki anyanyelvükön köszöntötte az üzletbe belépő magyarokat. És ez csak a jéghegy csúcsa volt: az eset nyomán egész panaszáradat indult, amelyből kiderült, hogy sok üzletben már régóta félnek magyarul beszélni az eladók a belépő magyar vendégekkel.
Az interneten bojkott szerveződött a cég ellen, a somorjai Deichmann előtt tartott tüntetésen pedig háromszáz ember jelent meg. A városka lélekszámát tekintve ez óriási tömeg – Budapestre vetítve mintegy félszázezer embert jelentene –, ami láthatóan meghökkentette a multit. A menedzsment a szokásos lózungok mellett hevesen tagadta, hogy a magyar nyelv használata miatt bocsátották volna el az eladónőt – mégis, valahogy ezúttal sikerült magyarul is közzétenniük az állásfoglalást.
Noha e cikk írásának időpontjáig az elbocsátott hölgyet nem vették vissza az állásába – kérdés, ő maga visszatérne-e ezek után –, a multi azért rákényszerült, hogy üzleti érdekeit védve rákoppintson soviniszta képviselője orrára. Ez ugyan még nem bocsánatkérés, de biztató kezdet. Mert minden tüntetés és megmozdulás azt üzeni a kisantant nacionalistáinak, hogy a magyarokkal nem lehet packázni saját szülőföldjükön – és jobb, ha ehhez a tényhez mostantól az »úgynevezett Szlovákiában« is hozzászoknak.