Nem hallgatnak a románok a magyar ellenzékre, tömegével hagyják el hazájukat
Magyarországra tízezrek költöznek Romániából, Romániába hazánkból szinte senki sem.
Nem nagyon kell csodálkozni amiatt, hogy az idegenektől való félelemre építő propagandával a kormányzat képes volt megerősíteni népszerűségét. A kérdés az, hogy korrekt dolog-e ilyen áron népszerűséget szerezni.
„Néhány évvel ezelőtt meglehetősen nagy közönségvisszhangot váltott ki a piréz-ügy. Egy vizsgálat azt akarta megtudni, milyen erős a magyar lakosság körében az idegenellenesség, és a kutatók az iránt érdeklődtek egy felmérésben, hogy a megkérdezett személy a (nemlétező) piréz nép valamelyik tagját szívesen fogadná-e szomszédjának? Szívesen venné-e, ha gyereke egy piréz mellett ülne az iskolában, illetve mit szólna hozzá, ha egy piréz udvarolna a lányának? És megdöbbentően sokan adtak elutasító választ. A történetben az volt az igazán szép, hogy a válaszadóknak fogalmuk sem lehetett arról, veszélyesek-e a pirézek, mert erre vonatkozólag semmiféle támpontot nem adott a kérdőív. Kiindulva ebből a vizsgálatból, nem nagyon kell csodálkozni amiatt, hogy az idegenektől való félelemre építő propagandával a kormányzat képes volt megerősíteni népszerűségét.
A kérdés az, hogy korrekt dolog-e ilyen áron népszerűséget szerezni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a kormány szándékosan inkorrekt eszközöket használt a népszerűségének a megerősítésére, mert nem ismerjük a szándékát, lehet, pusztán annyi történt, hogy a kormány ugyanúgy, mint a választói, fél az idegenektől, és a két félelem találkozott. De még ha így áll is a helyzet, miután ez kiderült, éppen a korrektség érdekében a kormánynak nyilvánvalóvá kell tennie, hogy nem szavazatmaximalizálási célból keltett pánikot. Növelje a népszerűségét az idegenektől való félelem (és a belőle fakadó idegengyűlölet) bármilyen nagy mértékben, a kormánynak ennek ismeretében azt kell kifejeznie, azt kell kommunikálnia, azt kell vállalnia, hogy az idegengyűlölet sokkal nagyobb veszély, mint amennyi néhány ezer bevándorló befogadásából esetleg fakadhat. Azt, hogy Magyarország jelenlegi vezetői reflexből elutasították a menekültek befogadását, nem nevezhetjük erkölcsileg problematikusnak, legfeljebb annyit mondhatunk, egy önmagát keresztényinek nevező politika ilyet nem tehetne.
Ha így gondolkodtak, hát így gondolkodtak, számos érv szól mellettük is. A probléma az, hogy nyilvánvalóvá vált, ez a menekültellenes politika milyen sokat kamatozott támogatottságban. Ezt a támogatottságot erkölcsileg tilos elfogadni. Tehát éppen emiatt a támogatottság-növekedés miatt 180 fokot kellene fordulni, és igenis befogadni a menekülteket, hogy a kormányzat ezzel a tettel határolja el magát a rasszizmust eredményező szemlélettől.”