„A szólásszabadságot, amikor anno »tehetségtelen és teljesítmény nélküli bódult libbancsok« (© Kocsis Máté) kitalálták, úgy képzelték el, hogy az az alattvalót, a polgárt védi meg a hatalomtól. Azért, mert mióta világ a világ, a hatalmon lévőnek ereje, erőforrása, infrastruktúrája volt ahhoz, hogy véleményét lenyomja mások torkán, világnézetét intézményesítse, a kritikát pedig elhallgattassa. Lázár Jánosnak van hatalma kirúgatni egy vezető hírportál főszerkesztőjét (a helyzet iróniája, hogy épp azzal a céggel rúgatta ki az Origo főszerkesztőjét, amelyet most véleménydiktatúrával vádol), a kormánynak van hatalma szólásszabadság-kurtító törvényeket hozni, a kormánynak van hatalma kritikus médiatermékekre jó nagy sarcot kiszabni, a kormánypártnak van hatalma ráküldeni a rendőrséget pár Facebook-kommentelőre, neki van hatalma elvenni a frekvenciát egy rádiótól, nekem mint egyszeri halandónak azonban semmilyen befolyásom nincs arra, hogy mit zeng a kormánypropaganda, mennyi pénzből dőzsölhet egy-egy kormánypárti sajtómunkás vagy celeb.
Nekem csak a hangom van, az az egyedüli eszközöm, amellyel számon kérhetem a hatalmat, és rámutathatok, miért is beszél hibbantságokat valaki. A szólásszabadság nem azt jelenti, hogy a házelnök úr mondhat bármit, és nem érheti kritika. Az csak a kormánypártiak perverz logikája szerint létezik, hogy a tekintetes urat ért kritika elnyomás, miközben pár ellenzéki újságíró és polgárjogi aktivista ellen napokig lehet lejáratókampányt tolni, és az meg teljesen rendben van (és Stumpf András sem kiált semmifajta fasizmust).
Meddig tudja még elhitetni a Fidesz és holdudvara, hogy míg kiosztják az állami vagyont maguknak, médiabirodalmakat építenek és döntenek romba egy pillanat alatt, hajléktalan embereket vegzálnak, közalkalmazottakat tartanak éhbéren és közmunkásokat jobbágysorban, állami közszolgáltatásokat tesznek tönkre, még mindig ők szenvednek az elnyomás alatt, nyögik pár éhenkórász, parlamenten-kívüli ellenzéki, független újságíró és kisemmizett polgár rabigáját?”