„Mint annyiszor történelmünkben ezúttal is rossz oldalra törekszünk ugyanis. Elvben tagjai vagyunk a nyugati szövetségeknek (NATO+EU), ám közben miniszterelnökünk Putyin érdekeit követit, az oroszokkal üzletel (Paks II) és legújabban az irániakkal való összefogáson mesterkedik. Vagyis minden eszközével a másik oldalhoz dörgölődzik, ami jobb esetben gerinctelenség, rosszabb esetben szimpla ostobaság. Persze raktak mögé ideológiát is, azzal, hogy Irán most a jövő, mert a hosszú nemzetközi elszigeteltsége után most majd jól fejlődésnek indul és aranybánya lesz a vele való üzletelés. Ja, persze.
Nagyjából ugyanez volt a szöveg az oroszoknál is, hogy a putyini Oroszország mennyire nagyon hasít. Aztán a nagy hasításból az lett, hogy embargó alá kerültek és a GDP -jük 2 billióról lezuhant 1,2 billióra. (Mondjuk ebben nagy szerepe volt az olajár esésnek, de ha meggondoljuk ez is csak az orosz gazdaság törékenységét bizonyítja.)