Ha az ön szemét eddig az álmediterrán házak és lakóparkok kortárs divatja zavarta, most készüljön fel az ennél sokkal rosszabb fejleményre: hogy mindenki mindent meg akar majd valósítani, amit valaha kigondolt magának. Építési engedélyezés hiányában szabad utat kap a lakossági ízlésficam, a funkciótlanság, az értelem és kellem nélküli házak kreatív káosza. Ahogy az építészmérnök mondja: „Eddig volt egy minimális vizuális korlát, de mostantól bárki bármibe belekezdhet”. Az irány tehát nem (Észak)nyugat-Európa hagyományőrző és organikus építészeti, urbanisztikai, városképi fejlődése lesz, hanem a Balkán, a Vadkelet újgazdag, kaotikus ízlésnyomora, hihetetlen palotákkal − avagy félbemaradt, visszabontott, romba dőlt építkezésekkel. Aki járt már Bánffyhunyadon vagy mondjuk Albániában, az tudja, mire számíthatunk. Erősen valószínű, hogy nem a lokális tradíciókra épülő angol vidékre jellemző józan mértéktartás, hanem inkább a káeurópai, ízléstelen és kivagyi tobzódás fog utat törni magának a magyar ugaron. Pedig nem szeretném megérni Magyarország elrománosodását.
*
Az új rendszer záróköve az utólagos ellenőrzés lesz: elvileg a kormányhivataloknak kell majd ellenőrizniük, hogy egy adott építkezés valóban a szabályoknak megfelelően történt-e meg vagy sem. Nos, nem mernék mérget venni arra, hogy nem ez lesz az építőipari korrupció új melegágya. Ma alig-alig történnek visszabontások vagy lebontások, ha egy épület végül nem a szabályoknak megfelelően épült, legtöbbször jön egy pénzbüntetés és ennyi. Aki nagyban építkezik, annak jellemzően van elég pénze az esetleges büntetések kifizetésére − vagy a büntetések kiszabásának megelőzésére is... Legális és illegális kiskapuk pedig ezután is maradhatnak a rendszerben. Ha viszont tömegesen indulnak el hibás, szabálytalan építkezések, amiknek előbb vagy utóbb le kell állniuk, illetve akár vissza kell majd azokat bontani, az elképesztő mennyiségű fölösleges időt, pénzt, ideget és anyagmennyiséget fog felemészteni − nem éppen a pazarlás megszüntetése, a fenntartható fejlődés és lelki egészségünk megőrzése felé mutató irány ez.
A mostani bejelentések után csak egy a biztos: ha azok megvalósulnak, fenekestül fel lesz forgatva az építőipar és az építészi szakma. Az elnyert szabadság azonban nagyfokú felelősséggel is jár majd. Kérdés, hogy egy korlátozott szabadságra és kényelmes felelőtlenségre kondicionált lakosság mihez kezd majd a rá szakadt lehetőségekkel az építőipar, lakóhelyeink, lakókörnyezetünk és egyáltalán, az ország vizuális összképének terén. Több bennem a mély szkepszis, mint a halovány optimizmus.