Eretnek az, aki hisz Hugh Grant hazugságainak
Vallásról, hitről és választásról veszélyes a nagyközönségnek nyilatkozni vagy akár szónokolni, mert könnyű belefutni abba a hibába, hogy alaptalanul valótlanságokat állítunk.
Kicsit magamba szálltam, és elgondolkodtam azon, hogy érdemes-e makacsul ragaszkodni a kívülállósághoz egy olyan dolog esetében, ami ennyi embernek örömet okoz.
„Brüsszelben meglepően könnyű volt jegyet kapni az első napi vetítésre, bár ekkora sort rendes mozivetítés előtt még sohasem láttam, és elég jó mókának tűnt a sok jelmezbe öltözött rajongóval átélni ezt az élményt. A lelkesedés persze ragadós, nehéz lett volna megőriznem a hűvös külső szemlélő pózát egy olyan vetítésen, ahol már a főcímkor, majd minden egyes régi szereplő feltűnésekor tapsviharban tör ki a nézőtér. Nyilván nem kezdek el most kritikát írni Az ébredő Erőről, hiszen van épp elég rátermett Star Wars-fanatikus a rovatunkban, de annyit elmondok, hogy összességében jó élmény volt most bekapcsolódni a Star Wars világába.
Tetszett, hogy ráismertem egy rakás olyan motívumra, amit más filmek a Star Warstól nyúltak le, és tetszett, hogy nagyon szépen, ízlésesen keverték a retrót a modernnel. Modern például, hogy egy lány az egyik és egy színes bőrű fiú a másik főhős, és ízléses retró, hogy az eredeti trilógiából átmentett, nem ember kinézetű hősök sohasem hatnak idétlennek a csilli-villi CGI-világban. A történet végig érthető és követhető azok számára is, akik nem fújják kívülről az eddigi filmeket, sőt érezhetően pont az a cél, hogy minél több új hívet bevonzzanak minden korosztályból, a régieknek tett gesztusok mellett. Nem mondom, hogy most rohanni fogok megvenni Blu-rayen a hat korábbi Star Wars-filmet, de a korábbi szkepszisem teljesen elillant, és az új Star Warstól két és fél óráig újra úgy éreztem magam, mint egy nyolc-tíz éves, aki előtt kitárul egy új világ ajtaja.”