„1997-ben, azaz tizennyolc évvel ezelőtt a szlovák-magyar vízmegosztás vitában a hágai döntőbíróság meghatározta a konfliktusrendezés alapelveit, miszerint a magyaroknak jár a vízhozam 50 százaléka – miért is ne járna, hiszen közös folyó – és, hogy a bősi vízlépcső miatti természeti katasztrófát a legminimálisabb beavatkozással kell kezelni, amit szintén a több víz átengedésével lehet legkönnyebben megoldani. Most 2015-öt írunk és hátrébb léptünk pár mezővel.
A polgári kormány magyar tárgyalásvezetője, Baranyai Gábor négy duzzasztógátat javasolt építeni a Szigetközbe, miközben Magyarország nevében a szlovákok javára lemondott a Duna vízhozamának 50 százalékáról, ő beéri kevesebbel is, majd inkább építünk milliárdokért négy gátat, azzal valahogy megoldjuk. (...)