„1997-ben, azaz tizennyolc évvel ezelőtt a szlovák-magyar vízmegosztás vitában a hágai döntőbíróság meghatározta a konfliktusrendezés alapelveit, miszerint a magyaroknak jár a vízhozam 50 százaléka – miért is ne járna, hiszen közös folyó – és, hogy a bősi vízlépcső miatti természeti katasztrófát a legminimálisabb beavatkozással kell kezelni, amit szintén a több víz átengedésével lehet legkönnyebben megoldani. Most 2015-öt írunk és hátrébb léptünk pár mezővel.
A polgári kormány magyar tárgyalásvezetője, Baranyai Gábor négy duzzasztógátat javasolt építeni a Szigetközbe, miközben Magyarország nevében a szlovákok javára lemondott a Duna vízhozamának 50 százalékáról, ő beéri kevesebbel is, majd inkább építünk milliárdokért négy gátat, azzal valahogy megoldjuk. (...)
A rendszerváltás egy olyan 20. századi betegsége volt a magyar társadalomnak, amelyet nem kapott el minden állami szervezet, többek között a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Államvasutak és a titokzatos Vízügyi Igazgatóság sem. Utóbbi kettő ráadásul az átkosban kiemelten fontos, félkatonai szervezetként működött, belső struktúrájukon, a megbonthatatlanságukon és az összetartásukon érződik is ez mind a mai napig. De azok, akik a rendszerváltást nem egy csúnya kórságként élték meg, joggal mondhatják, hogy ezek a szervek egy negyven éves betegség hordozói, és ideje lenne kikúrálni őket belőle. (...)
A vízügyes gyíkemberektől ráadásul követelnénk az indokokat is, hogy a szlovákok fizetik őket, vagy valamelyik nagy betonozócég, vagy csak szimplán hülyék. Ebben a nagy titkolózásban ugyanis úgy élnek, mint a szakma, amely az ország közvéleményének kizárásával uralkodik a Duna fölött, holott erre semmilyen felhatalmazást nem kaptak. Legalábbis a rendszerváltás óta nem. Látni akarjuk őket, és a szemükbe is akarjuk mondani, hogy el a kezekkel a Dunától. Ezek a titokzatos vízügyes gyíkemberek ráadásul valamivel sakkban tartják az egész ágazatot, holott sok szakember magánemberként ellenzi a dunabetonozást. Hahóóó!Véget ért a kommunizmus, nincs több hallgatás és nincs több titkolózás.”