„Jelenleg a kormányok fölé növő nagyvállalatok és pénzügyi alapok világszinten szervezik meg a termelést és rendelkeznek afelett, hogy hogyan és mit dolgozhatunk vagy fogyaszthatunk. Ugyanaz az erő kényszeríti csalásra a tachográfját körzővel hamisító kamionost (saját élmény!), mint a hamis papírokkal utazó bevándorlót. Előbbit túlórára kényszerítik vagy elveszti az állását, utóbbi pedig a fekete piacra, vagy, ha státuszt szerez, az aljamunkák elvállalására kényszerül. Ezáltal – csakúgy mint a »Londonban mosogató« magyarok – szépen lenyomva a béreket. Érthető, ha a két csoport könnyen kijátszható egymás ellen, miközben ugyanannak az előbb Anglia-, majd Amerika-központú kapitalista logikának az áldozatai, amely meghódította az egész földet, és mindmáig felelős a jólét egyenlőtlen eloszlásának fenntartásáért. Mi igazolja, hogy több az életesélye annak, aki Svájcba, mint annak aki Erdélybe vagy Egyiptomba születik? Szomorú, hogy nincs olyan politikai mozgalom, amely egyszerre képviseli a szülőföldjüket elhagyni kényszerülő menekülteket, illetve a családjukat sokszor csak minden második hétvégén látó »nemzetköziző« kamionsofőröket.
Ennek hiányában kamionsofőrként Jeddi Árpád Levente számára nem nagyon adódik más lehetőség az ellenállásra és a felháborodás levezetésére, mint az, amit tett. Levideózta, hogy mi zajlik a határ közelében, és rárántotta a kormányt a kamionjára feljutni próbáló menekültekre. Ezzel széleskörű szimpátiát – majd elbocsátása után szolidaritást – váltott ki sok olyan emberből, akik szintén veszélyeztetve érzik egzisztenciájukat. A jobboldal képes tematizálni a történteket és politikai tőkét kovácsolni a konfrontációból, ellenségként és terroristaként beállítva a menekülteket. A baloldal morális szempontok alapján ítélkezik, ezáltal képtelen érzékelni azoknak a problémáit, akik számára Árpi hőstettet hajtott végre azzal, hogy végre megmutatta. Ha a baloldal nem ezt tenné, akkor magyarázattal kéne szolgálnia az egyenlőtlenségekre és igazságtalanságokra; amik ugye nem férnek össze a demokráciával?”