Eretnek az, aki hisz Hugh Grant hazugságainak
Vallásról, hitről és választásról veszélyes a nagyközönségnek nyilatkozni vagy akár szónokolni, mert könnyű belefutni abba a hibába, hogy alaptalanul valótlanságokat állítunk.
A látványban sem fog senki csalódni: a valódi erdők és sivatagok, a jelmezek és díszletek sokkal átélhetőbb élménnyel ajándékozzák meg a nézőt, mint a szokásos CGI-világ.
„A történetben nincsenek erőltetett csavarok, mégis kellően fordulatos, és elegánsan tiszteleg az eredeti Csillagok háborúja előtt. Hiányzik az előzménytrilógiát agyonnyomó infantilizmus: az új droidszereplő, BB8 humora felnőtt fejjel is tökéletesen befogadható, és egymást érik a szellemesebbnél szellemesebb párbeszédek. A látványban sem fog senki csalódni: a valódi erdők és sivatagok, a jelmezek és díszletek sokkal átélhetőbb élménnyel ajándékozzák meg a nézőt, mint a szokásos CGI-világ. Abrams a kevesebb több elvet alkalmazta: a képkockák nincsenek telezsúfolva felesleges információval, a fénykardpárbajok pedig nem kimódolt koreográfiával próbálnak emlékezetesek lenni, hanem azáltal, hogy érzelmileg bevonódunk a szereplők küzdelmébe. John Williams pedig továbbra is zseni: a régi témákat a megfelelő pillanatokban veszi elő, az újakat pedig legszívesebben már most megvenném CD-n.
Az egyetlen negatívum, hogy a folytatásra két évet kell várni. Addig is olvassák el V. Nagy Viktória kolléganőm kiváló cikkét a karácsonyi Heti Válaszban, amelyből megtudhatják, mitől vált kultuszművé a Star Wars, és hogy és hogy jól döntött-e a sorozat jogait megvásárló Disney filmstúdió, amikor kijelölte: mi válhat a Star Wars-kánon részévé. Az Erő velünk van!”