„Megválaszolta ezzel azt is, hogy lehet-e ő magánember, mert civilként annyi eséllyel töröltethette volna ki magát a Heart Club reklámfilmjéről, mint én magamat a ’94-es iskolabálról, ráadásul ez az arrogáns eljárás tökéletesen illeszkedik az ilyenkor megszokott reakciók sorába. Nálunk mindig az haragszik, aki kínos helyzetbe hozza saját magát. Olyankor általában kiderül, hogy az illetőnek két egymástól jól elkülöníthető énje van, az egyik a magánember, akit rajtakapnak, és aki nem tartozik felelősséggel semmiért, a másik a hivatalos, aki ártatlan a dologban, s magyarázat helyett fenyegetőzik bírósággal, ügyészséggel, adóhatósággal. Amit a magyar társadalom komolyan is vesz, hiszen ha ez a mostani eset itthon történik, nem mernék nagyban tenni arra, hogy a klubot nem vizsgálja át a NAV.
A spanyolok még nem tudják a kutyafüttyöt, bár lassan kezdhet kialakulni elképzelésük a magyar politikusi izmozásról azután, hogy egy világos zakós, furcsán szipogó vendégüket ki kellett vágni a táncoló fenekek közül.”