Gyerekek nélkül nem lehet egy országot, jövőt építeni

„»Szeretnénk, ha a lányaink az önmegvalósítás legnagyobb minőségének azt tartanák, hogy unokákat szülhetnének nekünk.«

Értem én, hogy lehetett volna ezt szebben és akár óvatosabban is megfogalmazni, de rá nem bírok jönni, hogy ezekben a szavakban mi az annyira ördögtől való, hogy negatív terhességi teszteket kell küldeni Kövér Lászlónak. Ha azt vesszük mindösszesen megkongatta a vészharangokat, hogy az 1981 óta zuhanó demográfiai mérlegünkből nem szimplán baj, hanem a nemzeti tragédiánk lesz! Sejtem, hogy ez sokakat nem zavar, de akit igen, az nem mondhatja el, hogy: jaj, de jó lenne, hogy ami több ezer évig jól működött az ezután is jól működne!?!

Igen ez egy több sebből vérző probléma, amelyet nem egy kongresszuson elmondott beszéd fog megoldani, de legalább beszélünk róla. Legalább tudatosult sokakban, hogy gyerekek nélkül nem lehet egy országot, jövőt építeni. Gyerekekhez meg nem elég az egyre nagyobb szociális-támogatórendszer, vagy a nagyszülők, szülők, pénz ehhez mellesleg akarat is kell, rend a fejekben. Rendet kellene rakni a fejekben, hogy az ilyen faktumokat ne az elvi szintek legtetején beszéljük meg, hanem a részletek előremutató erdejében. Például, hogy a nő (feleség?) hogyan tud tanulni, dolgozni a gyerek mellett, hogyan lehet a férfit (férj?) jobban belevonni a gyereknevelésbe stb. Ennek lenne értelme. Ezzel lehetne építkezni, nem pedig csak sár dobálva rombolni.

Remélem ezeken az »apróságokon« nem fog a generációm nagyvonalúan a jövőben már átlépni. Király lenne, ha következő beszédben nem a lélegzésre kellene felhívni a figyelmet, hogy aztán palackba zárt levegővel dobálják meg, aki a problémára rávilágít…”