„Értem én, hogy értelmiségiként, jól keresőként könnyű azt mondani, hogy ez merő demagógia: a rezsicsökkentésre adott válaszlépés. Csakhogy ettől még emberek életéről van szó, emberek jólétéről és megélhetéséről. És lehet azt mondani, hogy vannak náluk rosszabb sorsú emberek is, de erről vitatkozni nem segít se az ápolókon, se a még rosszabb helyzetben lévő embereken.
Persze van az a magyar értelmiségi pozíció, amiben eltartjuk a kisujjunkat, ha a pártokhoz nyúlunk és megkeressük mindig azt a pózt, amiben legügyesebben és legfrappánsabban tudjuk fikázni őket. Elég könnyű is ezeknél a pártoknál megtalálni a hibát, csak ha ezzel megvagyunk, talán tovább kellene lépni. Ha valaki azt mondja, hogy szerinte jó ötlet az MSZP fizetésemelési kampánya, attól még nem lesz MSZP-s, sőt el lehet azt is mondani, ez a kampány jó, bár sose fogok az MSZP-re szavazni. Nincs ezzel semmi gond.
De több százezer nettó 100 ezer forinttál kevesebbet kereső ügyére ne mondjuk már azt, hogy »fúj, MSZP-s ügy«, bottal se nyúlok hozzá, mert ez valójában nem MSZP-s ügy, hanem közügy, politikai ügy, ami mindenkit érint ebben az országban, és nem csak a kiadási oldalon, hanem a kórházi ágy oldalán, a körülöttünk élő szegények, vagy saját szegénységünk miatt, a mellettünk dolgozó emberek a rossz oktatásból következő tudáshiánya által.”