Száraz kavics

2015. december 12. 11:58

Európa keresztény, mert azt a kultúrát, amelyet sajátosan európainak tarthatunk, a kereszténység emberképe, természetfogalma és történelem-szemlélete alakította ki.

2015. december 12. 11:58
Heidl György
Heidl György blogja

„Európa kereszténysége ebben a feloldozásban mutatkozik meg. Nem a bűnben, hanem a bűnbocsánat lehetőségében. Kereszténység nélkül nem létezne az irgalmasság kultúrája, amely még egy testvérgyilkos maffiafőnök életét is megmentheti. Bár Európa olykor nem tud élni vagy nem képes helyesen élni az irgalmasság kultúrájával, mélyen átjárja az irgalom utáni vágy. Olyan mélyen áthatja az irgalmasság gondolata, hogy erre építette fel jogrendjét, középpontjában az emberi személlyel. Ha csak görög és latin eredetijét nézzük, a személy színházi maszkot, legfeljebb jogi személyt jelentett, a kereszténység azonban új értelemmel ruházta fel a fogalmat.  A Szentháromság személyeinek különbségéről és lényegi azonosságáról, valamint a Krisztus kettős – isteni és emberi – természetéről és személyének egységéről folytatott viták során kikristályosodott az a gondolat, hogy a személy »értelmes természetű oszthatatlan valóság«, valaki, aki szabad, de más személyekkel áll viszonyban, s így szabadságának a másik szabadsága szab korlátot. Személyi méltóságát tekintve minden ember egyenlő, nincs különbség görög és zsidó, férfi és nő, úr és szolga között. Amíg ezt a személy-fogalmat az európai intézmények megőrzik, addig Európa akaratlanul is keresztény marad. (...)

Az európai ember a kereszténységnek köszönheti azt a szemléletmódot is, amellyel képes az eseményeket, társadalmi jelenségeket, intézményeket történetiségükben értelmezni. Amikor azon töprengünk, hogy keresztény-e még Európa vagy sem, akkor Európát történetiségében gondoljuk el, melynek kultúrája, intézményrendszere, tudománya, emberképe a történelem során alakult ki. Szinte észre sem vesszük, mennyire sajátosan európai módon gondolkozunk ilyenkor. Szemléletmódunk ugyan sokat köszönhet a görög-római történetírásnak, de lényegében bibliai eredetű. A bibliai történetek ugyanis minden más antik elbeszélésnél nagyobb mértékben tartanak igényt arra, hogy olvasójuk a leírtakat történeti valóságnak fogadja el. Az ószövetségi Szentírás úgy beszél a világ történetéről, mint aminek kezdete és vége van és egy nagy isteni terv része. Ez a történet a kereszténység értelmezésében lesz világtörténelemmé, hiszen egy kis nép története Jézus Krisztus által az emberiség történetévé szélesedik, s az emberi világ története ettől fogva nem rendezetlen események kusza halmaza. A kereszténységgel megjelent egy szemléletmód, amely ok-okozati összefüggéseket keres az egyes események között, és bizonyos irányt, rendezettséget és ésszerűséget feltételez a történelemben. Akarja vagy sem, az európai embert áthatja ez a történeti szemléletmód, különösen, mivel minden egyes nap Krisztus születéséhez képest datálja élete eseményeit.

A kereszténység nem azonos egyetlen kultúrával sem, de bebizonyította, hogy képes kultúrákat létrehozni, átalakítani, megtermékenyíteni. Talán a kavicsot nem áztatja át, de a száraz sziklából is tud vizet fakasztani, és még a legmegátalkodottabb bűnözőből is képes előcsalogatni a bűnbánat könnyeit. Európa keresztény, mert azt a kultúrát, amelyet sajátosan európainak tarthatunk, a kereszténység emberképe, természetfogalma és történelem-szemlélete alakította ki. Ha meggondoljuk, mind az Isten képmására alkotott személy, mind a semmiből teremtett természet, mind az emberi üdvösség történetének gondolata egy olyan istenképben gyökerezik, amelynek lényege az irgalmas szeretet. Európa most éppen azon tanakodik, miképpen is kell azt okosan gyakorolni.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 96 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
balbako_
2016. április 13. 18:59
És nem bír vele. Talán azért, mert a legnagyobb tudósok vallásosak.
acido domingo
2016. január 27. 17:26
'Aztán most a kabátujjból odacsúsztattál egy "modern" jelzőt.' Megkérdezted mikortól számítanám, hát válaszoltam. Tudom, hogy kedves témád az ókori kereszténység tudományellenessége, de nekem nincs kedvem vitatkozni róla.
acido domingo
2016. január 27. 17:26
Akár tetszik Neked, akár nem, volt majd 20 évszázadnyi hézag az antik aranykor és a modern természettudomány indulása között. Előbbi már a kereszténység születése előtt lehanyatlott. Utóbbi születésében viszont fontos szerepe volt az Egyház egyetemeinek és rengeteg papnak. szerzetesnek.
acido domingo
2016. január 27. 17:26
Csupa olyasmit cáfolsz, amit nem állítok. Lehettek nagyszerű elmék, jó matematikusok és csillagászok a görög kultúra aranykora után is. De ha már tudomány, akkor talán nézzük meg az eredményeket is. 1700 és 1850 között sokkal (sokkal-sokkal) több ismeret született mint előtte 2000 év alatt.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!